Móra regényében a mértéktartó teatrizálással megrajzolt pompás 3. századi korkép szépsége az egyes mozzanatok, epizódok finom rajzában, és az antik kultúra közelségéből adódó sajátos pátoszban rejlik. A dekoratív, cizellált mondatok, szinte versbe illő jelző- és képgazdagság járul hozzá a történelmi regény nyelvi, formai szépségéhez.