A 2005-ben elhunyt nagy drámaíró posztumusz gyűjteménye: hat tökéletes elbeszélés.



Egy tizenhárom éves fiú kutyakölyökre vágyik, s miután összegyűjtött egy kis pénzt, jelentkezik egy hirdetésre. Unatkozó középkorú asszony fogadja, aki mindörökre megváltoztatja a fiú életét, még ha az a kutyakölyköt nem viszi is magával.

Egy amerikai zsidó sztepptáncos Közép-Európában turnézik a truppjával, s a budapesti német kultúrattasé meghívja Berlinbe - egyetlen fellépésre. Kiderül, hogy Hitler és vezérkara lesz a közönség. Hitler úgy gondolja, a sztepptánc fegyelme jó példát mutathatna a német népnek, és iskolát akar nyittatni hősünkkel. Aki bevallja, hogy zsidó, majd fejvesztve menekül - és hüledezve adja elő hihetetlen történetét az írónak.



A névtelen narrátor vidéki birtokán (erdő, tavacska) váratlanul megjelenik egy hódpár, s mintha nem fognák föl, hogy a tó nem folyó, az egyik őrülten elkezdi felduzzasztani a vizet (zseniális elgondolással betömi a túlfolyót), és ijesztően döntögetik a fákat is. A narrátor vadászt hív... mi meg gondolkodhatunk, hogy ez az értelmetlen természeti jelenségsor nem emlékeztet-e az emberi tevékenységre, életre is.



Egy alkotói válságba került író úgy akarja visszanyerni kritikusai által "izmosnak, szexinek" nevezett ifjúkori stílusát, hogy egy vidékről New Yorkba fölkerült fiatal izomkolosszus lány csupasz bőrére írja novelláját.



És így tovább. Meghökkentő, nosztalgikus, érzelmes írások, mintha egy öreg, mindent látott, bölcs ember a helyükre próbálná tenni a dolgokat, válogatva fontosak és jelentéktelenek között, ráébresztve bennünket, hogy az utólagos tapasztalatkincs birtokában mennyire átrendeződhetnek életünk egyes mozzanatai. Emlékezetes kötet, felejthetetlen élmény.