Egy évszázadon át könyvek tucatjaiban festették le Lev Tolsztoj feleségét hisztérikus, önző nőszemélynek, aki, főleg az író vallási fordulata után, pokollá tette férje életét, úgyhogy annak végül nem maradt más választása, mint hogy öregen, betegen megszökjön otthonról...

A Kanadában élő irodalomtörténész, aki először dolgozta fel a házaspár hatalmas terjedelmű levelezését és Szofja Tolsztaja teljes, részben kiadatlan írói életművét, egészen más embert rajzol elénk. Szofja a házasságuk negyvennyolc éve alatt szinte tökéletesen biztosította Tolsztoj számára azt az anyagi, lelki és szellemi hátteret, amely szükséges volt nemcsak a zseniális regények és elbeszélések megírásához, hanem ahhoz is, hogy Tolsztoj az eszméinek szentelhesse életét, mit sem törődve a birtok és a család gondjaival. Szofja mindemellett hasonlóan sokoldalú alkotó személyiség, mint férje: Tolsztoj nézeteivel vitatkozva megírta például a Kreutzer-szonáta párját, s még több kisregényt, izgalmas naplót, eleven önéletrajzi prózát alkotott - ugyanakkor magas szinten foglalkozott műfordítással, festészettel és fényképezéssel...

Popoff azt a hátborzongató történetet is aprólékosan dokumentálja, ahogy Tolsztoj élete utolsó éveiben egyik tanítványa, Csertkov befolyása alá került, aki aztán mindent megtett, hogy befeketítse az özvegyet.

Attól, hogy egy hisztérikus nő helyett Szofjában most egy mindvégig hűséges, önzetlen, a férjét mindenben fáradhatatlanul segítő embert látunk, a nagy történet semmit sem veszít erejéből, sőt...

Popoff életrajzában a házaspár utolsó évei, hónapjai mindkettejük számára hasonlóképpen tragikusak: két óriási személyiség nem volt képes megoldani a konfliktusait, s ettől mindketten szenvedtek. S ugyanakkor a szerző végre igazságot szolgáltat ennek a különleges nőnek, akinek szelleme, elméje, érzékenysége, szerelme, gondoskodása benne van az egész Tolsztoj-életműben.


A Könyvjelző magazin 2012. októberi számában megjelent cikk: Egy késői rehabilitáció