Sajátos könyv ez: egy minden tekintetben rendhagyó élet regénye, fontos kordokumentum és remek olvasmány.

Szerzője, a XX. század első évtizedében egy gazdag norvég családba beleszületett Edle egy udvarházban, gyönyörű vidéki környezetben éli gyermekéveit. Később Németországot, Angliát és Franciaországot is megjárja. Újságíróskodik, a legfelsőbb körökben forog, mindenütt temérdek ismerősre és barátra tesz szert. Így jut el egy meghívás nyomán Budapestre is. Magyarország valósággal lenyűgözi, elragadtatását pedig mintegy megpecsételi, hogy a neves zeneszerző, Hubay Jenő fiával, Andorral egymásba szeretnek és összeházasodnak.

A jeles művészettörténész és festő, Andor révén Edle bekerül a magyar társadalom legmagasabb köreibe. Múlnak az évek, napjaik bizakodó, boldog tevékenységben telnek Budapest és a család vidéki birtokai, Szalatna és Mosóc között, míg a második világháború fenekestül fel nem forgatja az életüket. Mindazt, ami addig szilárdnak és végérvényesnek látszott, romba döntik a német megszállás, a zsidóüldözések, majd a szovjet bevonulás borzalmai. A szörnyűségeken is átüt azonban a visszaemlékezések szerzőjének töretlen bizakodása, hite a dolgok jobbra fordulásában. Zokszó nélkül válik meg előkelő környezetétől, az ostrom és az újjáépítés megpróbáltatásai között is méltósággal élő ember marad. Egy erős asszony, aki mindig mindent újra tud kezdeni - Budapesten, majd az újabb hazában, Portugáliában is -, ha kell.