John Ridland 1931-ben született, Kaliforniában él, irodalmat és írásművészetet tanít a Santa Barbara-i egyetemen. Verselését kifinomult formaművészet jellemzi, a zárt formákban azonban - Robert Frost ihletésére - a beszélt nyelv fordulatait használja. A humort, amely uralkodó vonása költészetének, a köznyelvből, idiómáinak "bölcsességéből", illetve éppen e bölcsességek és ostobaságok ironikus kifordításából teremti meg, s ezzel túl is lép a frosti örökségen. Az utóbbi két évtized verseiben ily módon létrejövő friss kortársi hang mögött az a kesernyés felismerés áll, hogy Amerikának alig akad már olyan zuga, ahol Frost józan Árkádiáját ne kerítette volna be az elektronikus tömegkultúra. A költészetben a válságot legyőzheti azonban a helyzet fájdalmas-okos megértése és az élet megronthatatlan pillanatainak felismerése és versbe mentése.
John Ridland sajátos tehetsége - formaművészete és humora - egy nagyszerű és nekünk fontos fordítói teljesítményben, a János vitéz angolra átültetésében is testet öltött, aminek a nyoma saját költészetében és így ebben a kötetben is megtalálható.