"Szántók, mezők és határok lakója s egyben művelője Halmosi Sándor: ismeri a herbákat, és tudja a nevüket is. A közöttben lakik, egyszerre költő és matematikus, a világot mítoszként elmondani igyekvő Európa-lakó és a középkori geométer ismerője, aki számára a szicíliai citrusliget nem különbözik - ha mégis, akkor kizárólag a megpillantó szem tevékenysége révén - a kőszegi kávéháztól, a sok identitású papiros az ugyancsak számos fekete színű tustól. A költő képes itt és ott, ebben és abban ugyanúgy létezni, a szavai egytermészetűek. A létezés-költészet megszállottja, valószínűleg éppen ezért keresi oly kitartóan a pontosan meghatározó helyszíneket, legyen az akár szentföldi kolostor, erdélyi betűmetszők körvonalazta város, a tekintet fókuszában felvillanó arab könyvtár és imaház, a gyümölcs húsába rejtett mag, avagy tere a vers-formájú, rendteremtő igényű vereségnek." (Géczi János)