Margriet de Moor regényének címe Lev Tolsztoj egyik legnagyszerűbb és legvitatottabb írásáéval közös. A nagy előd témáit, a férfi-nő viszony végleteit, a művészet erkölcsét és erkölcstelenségét pendíti meg újra az írónő a vak zenekritikus, Marius Van Vlooten és egy vonósnégyes első hegedűse, Suzanna Flier bő egy évszázaddal később játszódó szerelmi történetében.

A párt egy mesterkurzuson mutatják be egymásnak, ahol Janaček nevezetes I. vonósnégyese hangzik el: a mű Tolsztojtól ihletve elemi erővel szólaltatja meg az őrjítő-kínzó, rögeszmés férfi-féltékenységet. Jóslatnak bizonyul. Van Vlooten, bár biztos benne, hogy soha nem lesz már szerelmes, mert nem láthatja a nők arcát, mégis elmesélteti magának egy baráttal, hogy milyen Suzanna, és beleszeret. Úgy érzi, újra lát, látja lelki szemével az imádott nőt, akit feleségül is vesz, és gyermekük születik. Idővel azonban megcsalatást gyanít, és mikor neje külön költözik, őrjöngése kis híján gyilkosságra ragadja.

Évek múltán igazolódik: valóban csak a halál választhatja el őket egymástól...