Isabelle és Jakob még az egyetemről ismerik egymást, de csak amikor a diploma után jó pár évvel, éppen 2001. szeptember 11-én, egy partin összetalálkoznak, döntik el végérvényesen, hogy együtt élik le további életüket. Mindketten harminc körül járnak, munkájukban sikeresek -Isabelle egy berlini grafikai stúdióban dolgozik, Jakob kárpótlási ügyekkel foglalkozó ügyvéd-, s amikor Jakobnak egy londoni munkát kínálnak fel, örömmel vágnak bele a kalandba, az új országban megkezdendő házaséletbe. A dolgok azonban másként alakulnak, mint tervezték: nem vesznek össze, nem történik semmi látványos tragédia életükben, kettejük kapcsolata mégis fokozatosan megromlik, s mindketten addig elképzelhetetlennek tartott dolgokban keresnek vigaszt. Isabelle a végtelenül kusza londoni utcákat rója naphosszat, és különös, megalázó kapcsolatba kezd a szemben lakó fiatal drogdealerrel, miközben Jakob mértéktelen, már-már szerelmes rajongással fordul fájdalmas múltú, hatvanas éveit taposó főnöke felé. Van-e tovább, amikor egy látszólag sikeres emberre a céltalanság, a megmagyarázhatatlan boldogtalanság mázsás súlyként nehezedik? Hogyan viselhető el az élet egy kiismerhetetlen metropolis pokolbugyraiban, az állandó terrorfenyegetettség árnyékában? Katharina Hacker érzékeny, bravúros stílusban megírt regénye aktuális témát dolgoz fel: egy olyan társadalmi rétegről szól, amelynek tagjai már a nagy történelmi kataklizmák után születtek, munkájukban sikeresek, öltözködésükben trendkövetők - ezért boldog embereknek hisszük őket. "Mindenük megvan" - hisszük róluk, pedig egy dolog nagyon is hiányzik belőlük: az a megmagyarázhatatlan érzék, hogy megértsék a másikat és vele (nem pedig csupán mellette) tudjanak élni. A sikeres élet felszíne alatt illúzióvesztettség, céltalanság és hiábavaló önmeghatározási kísérletek rejtőznek. A Nincstelenek 2006-ben elnyerte az év legjobb német regényének járó Német Könyvdíjat.