A regény lapjain a névtelen elbeszélő és egy nőnemű patkány folytat párbeszédet a világot elpusztító atomrobbanás után, felidézve a katasztrófához vezető utat, a patkányok figyelmeztető megjelenését, és sok meghitt ismerős sorsát: így lép fel az immár hatvanéves Oskar Matzerath, a médiacsászár, aki a hamelni patkányfogóról forgat filmet, és akit meghívnak Gdańskba, 107 éves nagyanyja, a kasub Anna Koljaicek születésnapjára. Szerepet kap Malskat is, a gótikus freskók hamisítója, feltűnnek a Grimm testvérek, akik mint a Szövetségi Köztársaság kormánytagjai a Németországban élő török nők helyzetéről készítenek tanulmányt, a Keleti-tenger romló vízminőségét pedig öt hajókázó hölgy figyeli, akik egyúttal az elsüllyedt legendás Vinetá-t is keresik. A bőséggel áradó mese mégsem feledteti az alapkérdést: vajon az elbeszélő csak álmodta-e az emberiséget túlélő Patkánynőt, netán a Patkánynő álmodta csupán a saját bolygóját könnyelműen elpusztító Embert?