A Fehér Tigris

E regény hőse gyilkos, aki nem nyeri el méltó büntetését. Sőt épp e gyilkosságnak köszönhetően lesz szerencsétlen sorsra született senkiből sikeres vállalkozóvá napjaink indiai társadalmában. Gyilkos, aki egyébként egy állatot sem tudna megölni. Áldozata pedig gazdája, aki szintén olyannyira nem szereti a kegyetlenkedést, hogy maga is vegetáriánus, és szolgájával is jól bánik. Akkor hát miért ölik meg? Pénzért.
Ez a regény nem tanmese, még csak nem is bűnügyi történet, mindkettőnél jóval több. Modern levélregény, amely egy laptopon íródik. Nem igazán fontos, hogy kihez – egyébként a Kínai Népköztársaság miniszterelnökéhez –, sokkal lényegesebb ennél, hogy kihasználja a műfaj kínálta lehetőségeket. Tulajdonképp egy rendkívül provokatív, kíméletlen hangon megszólaló, környezetének morális hagyományait semmibe vevő lírai monológot olvashatunk, mely egyben szinte szociografikus ábrázolása is az évezred első évtizedébe lépő Indiának. Ahol a minden haladást béklyóba kötő, évezredes hagyomány együtt él a modern technológia által felforgatott, ugyanakkor velejéig korrupt politikai rendszer mindennapi gyakorlatával.
Az Indiában született, majd Ausztráliában, Amerikában és Angliában is tanulmányokat folytató, ma Mumbáíban élő szerző jól ismeri a nyugati embertípus naiv személetmódját, mely gyakran a „megvilágosodást keresve”, még mindig a hatvanas évek végi hippi idealizmusának egyfajta szellemi örököseként látogat el Indiába: a provokatív hangnem elsősorban nekik (nekünk) szól, és késztet rá bennünket, hogy újragondoljuk Indiával kapcsolatos, közhelyes elképzeléseinket.