"Minden kezdet nehéz. Ez is. Kikecmereg a vízből, körül se néz. Pedig igazán vethetne még egy utolsó pillantást az óceánra, és legalább udvariasságból színlelhetne némi honvágyat, de nem teszi."



Verhulstöt a mai flamand irodalom legtehetségesebb és legizgalmasabb szerzőjeként, afféle „új Louis Paul Boon”-ként tartják számon. Semmivégre című önéletrajzi ihletésű regényével aratta első nagy sikerét mind a kritikusok, mind az olvasók körében. A könyv 2007-ben megkapta a Gouden Uil irodalmi díjat, és hamarosan film is készül belőle.



Verhulst igen termékeny író, általában évente megjelenik egy regénye. Az "Elcseszett napok egy elcseszett bolygón" az emberiség fekete humorral megírt krónikája, az európai "kultúrember" - története. Hogy milyen ez a történet? A legkevésbé sem dicsőséges, sőt inkább szégyenletes események hosszú sora. Főszereplője a hódító, erőszakos és pusztító ember, aki testi erejét arra használja, hogy más élőlényeket elpusztítson, szellemi erejét pedig arra, hogy minden szépet és jót tönkretegyen. Verhulstnek nem célja, hogy hízelgő portrét fessen az emberiségről. Helyette azt mutatja be, miképpen "fejlődik" a primitív őslény minden hájjal megkent gyilkossá, hogyan használja fel tudását arra, hogy magát és környezetét elpusztítsa.



E kifordított modern kori fejlődésregény narrátora mindvégig kívülállóként tudósít az eseményekről. Ahogy Verhulst mondta egy interjúban: a marslakó szemszögéből próbálja megírni a történetet. S a marslakó ártatlan és értetlen pillantása leplezi le az eseményekben rejlő abszurditást.



A Könyvjelző magazin 2012. novemberi számában megjelent cikk: A lúzerek szolidaritása



A Könyvjelző magazin 2013. júniusi számában megjelent cikk: Emberek volnánk egy embertelen bolygón?