Az ironikus hangvételű, korábban szamizdat kiadásban is megjelent mű Eörsi István 1956 decemberétől 1960 augusztusáig viselt börtönbüntetésének eseményeit idézi fel. Eörsi '56 őszén vállalt eszmékhez hűen, a "konszolidáció" politikai, erkölcsi kényszer-tagadásaitól mentesülve - az 1960-as magyar valóságot tagadva, radikálisan elutasítva - kerülhetett szabadlábra. A memoárban felbukkannak a különböző helyszínek mellett - Markó utcai börtön, Vác, Márianosztra, Központi Gyűjtőfogház - a börtönévek tanúi is: cellatársak, vallatótisztek, bírók, börtönőrök, intézményparancsnokok.