Naipaul kozmoszának az élő, cselekvő szereplők hatalmas sokasága ellenére is mindössze egyetlen, magányos lakója van: az esendő, csak gyermekeiben diadalmaskodó Mohun Biswas. Az ő életének krónikája a posztkoloniális társadalmak történetének is krónikája, egyszersmind emlékmű, amelyet a szerző saját küzdelmes sorsú édesapjának állított.