Kard és kasza I.

"A nap éppen lenyugodott az erdők megett, amikor a komondorok meglátták aláereszkedni a hosszú tisztáson, a sátor felé. Vad ugatással iramodtak neki. Az a harminc-negyven juh, ami ott legelt szétszóródva, magasra emel fejjel tömörödött össze az ugatásra.
Félfülű és a háza népe ott szorgoskodott a tűz körül, ahol a juhtej fortyogott az üstben.
- Nyehu-nye! Nye! - rikkantotta el magát az egyik süvölvény legény a komondorok felé, s azok megtorpantak a hangra, akár a cövek. Buzát pedig jött lassan lefele. Tíz lépésre a tűztől megállította a lovat, s leszállt róla. Bocskorba bújtatott, bokáig érő bőrnadrágot viselt s rövid bőrzekét. Oldalán egyenes, csontmarkolatú vadásztőr, kopott, fekete bőrtokban. Nyergén íj és tegez. Fején hegyes kucsma, szőrtelen, nyárra való.
- Békesség és áldás - morogta és lassú medvemozgással megindult a tűznél állók felé. Mély, rekedtes hangja volt, de barátságos." (részlet a könyvből)