A kriptalakó, nappal előbújva hűvös, rideg sírhalmából a felszínen torz alakokkal perverz, sőt aberrált helyzetekbe keveredik, hogy munkához és pénzhez jusson; éjjel, visszatérve nyughelyére azonban rátalál a másik világ, ahol a boldogság és kiteljesedés várja. E két mindenségben, mint szent és profán kettősségének váltakozásában talál rá a kulcsra, mely az önmagához vezető ajtót nyitja.

Ha szereti látni vagy láttatni a valóság szürreális világát, fantáziával és humorral elegyíteni az élet néha elviselhetetlen nyomorúságát; ha szívesen elidőz Bosch képeinél, megnéz egy Greenaway filmet, akkor lépjen be drMáriás színpadára és engedje magát sodortatni a szerző abszurd, s mégis megdöbbentően reális történetében. Ahol a mindenkori Teremtő Karmester a főhősét hol a borzalmak pokoli mélységeibe taszítja, hol a szentség magaslataiba emeli, mígnem e két szféra őrült táncában egy nem várt végkifejlet kellős közepén találja magát.