Szabó Magda derűs, bensőséges hangvételű történetekben emlékezik vissza boldog gyerekkora csillag- és gyertyafényes karácsonyaira, amikor még a kertben álló hóember is kapott ajándékot. Két tündér gyermekeként akkor tanulta meg, hogy az az igazi ünnep, amikor ad az ember abból, ami az övé, annak, akinek nincs.