Utópia

"Valódi aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú Mórus Tamás, nemes, London városának polgára és főbírája."
E szavakkal kezdődik Thomas More (1478-1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő Utópiája. A szerző fenti témamegjelölése azonban -nyilván szándékosan- meglehetősen pontatlan az Utópia mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása.
Számos jel árulkodik Utópia és Anglia "azonosságáról": mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabéli Száraz-folyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt -a földrajznál- véget is érnek, hiszen a sehol-szigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyet a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett.
Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedének eszméjében. Ezért születhetett meg Morus Utópiája, is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: "Sok olyan dolog van a sehol-szigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!"