Már vége lehetne,
már rég akarom,
nem tetszik a mozgás,
csak a nyugalom.
A gyors nap után, mely
űzött, hajigált,
most végigaludnék
kétannyi halált.
Már tán nem is ember,
ami vagyok,
jót, rosszat, ahogy van,
úgy hagyok:
nem öröm az élet,
nem keserüség,
úgy nézem, unom mint
egy idegenét.