Wren és ikertestvére, Elora tinédzserként veszítették el a szüleiket. Azóta Wren feladata a vadászat, az élelem biztosítása és annak garantálása, hogy ő és Elora túléljenek az Edgewood nevű kis faluban.
A Négy Szél olyan istenekből áll, akik az évszakokat irányítják. Boreas az Északi Szél, és néhány évtizedenként eljön a faluba, hogy magával vigyen egy hajadon nőt, ismeretlen okból. Mindig a legszebbek közül választ, és Wren tudja, hogy a húga jó eséllyel kerül sorra. Bármit hajlandó megtenni, hogy megmentse Elorát ettől a sötét sorstól — akár azt is, hogy átvegye a helyét és becsapja az Északi Szelet.
Wren nagyon távol áll attól a szép, szelíd leánytól, amilyen Elora. Hibái vannak, tud is róluk, és egyáltalán nem érdekli Boreas véleménye. Soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy bosszantsa vagy megmutassa neki, mennyire nem törődik vele. Azért ment vele, hogy megmentse a húgát, és most, hogy ez sikerült, egyetlen célja maradt: megölni Boreast és visszatérni az otthonába.
Boreas olyan hideg, amilyen csak egy unatkozó és felsőbbrendűnek érző halhatatlan lehet. Senkiben sem bízik, az embereket pedig alsóbbrendűnek és figyelemre méltatlannak tartja. Természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, és Boreas sokkal több annál, mint amit első pillantásra mutat. Ahogy halad előre a történet, fokozatosan fény derül arra, hogy nem is olyan kegyetlen és gonosz, mint amilyennek tűnik.
A romantikus szál lassan kibontakozó, ellenségekből szerelmesek kapcsolat. Kifejezetten élveztem a szócsatáikat, valamint azt, ahogy Wren próbálta titkolni a Boreas iránt érzett fizikai vonzalmát, miközben továbbra is azt tervezte, hogy megöli. Mert állítólag etikátlan vágyakozni valaki után, akit meg akarsz gyilkolni.
A világfelépítés tetszett, érdekesnek találom a Négy Szél elgondolást és tetszik, hogy alapos leírást kapunk a világról és a benne élő különféle lényekről.
✅ „csak egy ágy van” toposz
✅ ellenségekből szerelmesek
✅ kényszerházasság
✅ lassan kibontakozó románc (némi erotikával)
✅ sötét hangulat
✅ a Szépség és a Szörnyeteg újragondolása