A Nyugati Szél az írást, a világépítést, a karaktereket és a cselekményt tekintve, egy jól megírt könyv, remek megváltástörténettel és összetett karakterfejlődéssel. Az írásmód letisztult és szemléletes, miközben jól egyensúlyoz a karakterek érzelmei és a cselekmény között.
A könyv főszereplője Brielle, aki szerintem a történet elején meglehetősen unalmas karakter. Engedelmes, gyenge és kerüli a konfliktusokat. Az apátság többi lakója zaklatja és szóban bántalmazza, ő pedig minden ellenállás nélkül tűri ezt.
Egy nap talál egy titokzatos férfit, akit összevertek és magára hagytak meghalni. Megszegi az egyik fő szabályt, amikor elrejti a férfit a szobájába, hogy meggyógyítsa. Miután a férfi jobban lesz, hálából felajánlja, hogy elviszi őt Alantba - a tündérek birodalmába -, hogy választ kapjon a kérdéseire. Mivel Brielle mindennél jobban szeretne Akolitus lenni, és nem érti, miért nem választották még ki a felemelkedésre, követi őt.
Ez egy olyan történet, amely egy nőről szól, aki megkérdőjelezi a hitét, és egy romantikus kapcsolaton keresztül indul önmaga megtalálásának útjára.
A karakterfejlődési ív nagyon jól sikerült, Egy nőt látunk, aki megkérdőjelezi a helyét a világban, a hitét, a meggyőződéseit, mindazt, amit mondtak neki és amire tanították, és mindenekelőtt azt, amit beléneveltek. Felismeri, hogy valójában még nem tapasztalta meg a világot olyannak, amilyen. Amikor lehetőséget kap erre, felfedezi, hogy ki is ő valójában.
A végére a romantikus szál kiteljesedik, és értékeltem Zeph megváltástörténetét is. Az első könyvben ugyanis egyértelműen ő volt a gonosz. Ezért nagyszerű volt látni, hogy saját történetet kapott, és megismerni azokat a magyarázatokat, amelyek feltárták, milyen sokrétű motivációk mozgatják a tetteit.
Összességében, ha a vallási témák a könyvekben nem zavarnak, akkor valószínűleg nagyon fog tetszeni ez a könyv.

Hirtelen ötlettől vezérelve vettem le ezt a könyvet a polcról. Valami könnyed olvasmányra vágytam, de igazából nem voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Valószínűleg pont ezért tetszett végül annyira ez a történet.
Korábban már olvastam az Empyrian sorozat részeit az írónőtől. De ez most valahogy teljesen más volt, mégis a jól megszokott olvasmányos stílus ugyanaz maradt.
A könyvben két romantikus történetet olvashatunk, melyek bevezetik a következő részt a Perzselő lángot. Tetszett hogy a történeteknek volt mélységük is, nem csak a romantikus vonal kapott szerepet.
Természetesen ezek után alig várom, hogy a folytatást is olvashassam.