Jane Austen művei tulajdonképpen a lehető legegyszerűbb dolgokról szólnak; ifjú hölgyek próbálják becserkészni a tökéletes férjjelöltet teázás és bálok közepette. A fantasztikus stílusa mégis kiemeli más írók közül, egyszerűen imádom a szarkasztikus hangvételét, ahogy görbe tükröt állít a kora társadalmi szokásainak; szerintem ettől olyan emlékezetesek a könyvei. Elinor és Marianne mindketten szimpatikusak voltak, bár kiss nehezményeztem, hogy a harmadik testvér mintha nem is létezne, még akkor sem, amikor még mind egy helyen vannak. Az elején inkább Marianne-t favorizáltam, mert annyira tudtam azonosulni azzal, ahogy mindenhol rögtön megtalálta a könyvtárat, és cuki volt, hogy a lelki társát is úgy kereste, hogy mennyire egyezik a könyves ízlésük. A történet második felére viszont akkora drámakirálynő lett a sok hisztériával meg ájuldozással, hogy kicsit visszavetette a lelkesedésemet. Elinor szilárd józansága jobban bejött, főleg a sok dilis mellékszereplő között. Zseniális, amit velük művelt az írónő, tökéletes paródiái a korszak társadalmának. John Dashwood és a felesége ritka idegesítőek voltak, de az egész baráti társaságban akadtak érdekes alakok, hogy finoman fogalmazzak. Imádtam, amikor Lucy Middletonék eleven kölkeiről áradozott, Elinor meg megjegyezte, hogy ilyenkor nem tud ellenszenvvel gondolni a nyugodt gyerekekre. Senki nem tud olyan elegánsan beszólni, mint ő. Férfifronton nem vagyok valami elégedett, egyedül Brandon ezredest zártam a szívembe. Ő nagyon jó karakter, és én végig azért szurkoltam, hogy jöjjenek össze Elinorral szerintem ők tökéletes párt alkothattak volna. Nem is értem, Jane Austen miért nem látta így. Vicces volt, hogy harmincöt éves létére úgy beszéltek róla, mintha hetven lenne, és már alig élne. Örökre ő fog eszembe jutni a flanelmellényekről. Willoughby kezdettől fogva ellenszenves volt, biztos voltam benne, hogy vaj van a fején, tehetett bármit. Edward meg olyan kis szerencsétlen, mintha elveszett volna a sok nő között, akik irányítgatták az életét. Azért hiányzott innen egy Mr. Darcy. Mostanában rá vagyok hangolódva erre a kisasszonyos, kosztümös hangulatra, szóval az elején gyorsan beszippantott és nagyon komfortosan éreztem magamat. Aztán a második felében elkezdtem unatkozni, kicsit fárasztott a sok romantikus szerencsétlenkedés meg a társaság „sziporkázó” tagjai. Szerencsére a végére helyreállt az egyensúly, szépen el lettek varrva a szálak is, bár én más végkimenetelt is el tudtam volna képzelni.
Értelem és érzelem
Jane Austen
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Fazakas Ilona Gyongyver
2022. március 20.
Befejeztem egy könyvet
Értelem és érzelem
Jane Austen
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést