A Pán Péter számomra a gyerekkor és a szabadság szimbóluma – de nem a felszínes, hanem a mélyebb értelemben.
Nagyon tetszett, hogy a történet nem idealizál mindent: Sohaország ugyan varázslatos, de nem tökéletes.
Olvasás közben végig ott volt bennem a kérdés: tényleg jó soha nem felnőni?
Rövid, de gondolatébresztő klasszikus.