Stephen King mindig érdekes ötletekkel rukkol elő. Számomra a Hosszú menetelés is ilyen volt.
Amerikában járunk, ahol minden évben megrendezésre kerül a Hosszú Menetelés, aminek csakis egy győztese lehet. De mi az ára? Mindenki másnak meg kell halnia. A menetelés egészen addig tart, amíg egy fiú nem marad talpon. A menetelést kamerák közvetítik, amit otthonról követnek az emberek, ám akadnak, akik az utcán várakozva szurkolnak a résztvevőknek. A versenyt százan kezdik, akiknek legalább négy mérföld per órás teljesítménnyel kell teljesíteniük. Ha nem így tesznek a végzetes kiesést kockáztatják vele.
Ez a könyv elgondolkodtató.
Sokat gondolkodtam és képzeltem magamat, a szereplők helyébe. Vajon mit tennék, ha hasonló helyzetbe kerülnék? Meddig menne el a tűrőképességem? A testem mikor mondaná fel a szolgálatot? Kire számíthatnék? Kiben bíznék meg?
Ezek mind valós kérdések, amiket olvasás közben fogalmaztam meg magamban.
A gyaloglás egyszerű feladatnak tűnik, de hosszútávon kimerítő. Hiszen egyetlen percre sem állhatsz le.
Stephen King részletgazdagon tárolja elénk a menetelést. A szív megszakad miközben látjuk a fiatal fiúkat feladni és elbukni. Kinek a teste mondja fel a szolgálatot, kinek az elméje. Érdekes, mert több személyiséggel is találkozni. Vannak szerényebbek, csendesek és vannak, erőszakosabbak és bátrak köztük. Mégis megjósolhatatlan, hogy ki az, aki a végig talpon marad.
Érdekes olvasmány lehet azok számára, akik szeretik a nyersen tálalt, és szeretnek olvasni élettel és halállal átitatott vetélkedőkről. Akár korábban szerették az Éhezők Viadala könyveket, csak egy kicsit másabb megvilágításban, felnőttesebb formában olvasnának róla.