A Legsötétebb Peruból jött medve csetlése-botlása mindig mosolyt csal az arcomra; nem is beszélve a nyelvi botlásokról, amiket a fordító, Tandori Dezső nagyon szellemesen oldott meg.
Paddington szokásához híven egyik kalamajkából keveredik a másikba, bármibe kezd, annak káosz lesz a vége, hiába a jószándék. Persze imádnivalóan csinálja, de azért le a (perui) kalappal Brownék türelme előtt. Örültem, hogy Mr. Gruber ilyen sokat szerepelt, és természetesen Mr. Curryt és a zilált idegrendszerét is mindig nagyszerű viszontlátni.
Az utolsó fejezet igazán nosztalgikus, nagyon aranyos volt, ahogy a család megünnepelte az évfordulót, amikor Paddington – és a marmeládé – becsöppent az életükbe.