Ez egy elég lassú és kényelmes ébredés volt, de az biztos, hogy találó a cím.
Az egész könyv nagyon visszafogott, és nincsenek nagy drámák (legalábbis a felszínen), csak New Orleans előkelőségeinek nyugis nyári napjait kísérjük figyelemmel. Edna azonban kilóg közülük, két strandolás és unalmas keddi vacsora között fokozatosan ráébred, hogy milyen üres az élete. Egyre több nyugtalanító gondolat kínozza, és nem éri be a hagyományos feleség- és anyaszereppel, bár talán maga sem tudja, mire vágyik.
Az írónő korához képest meglepően modern kérdésekkel foglalkozik, a női egyenjogúság mellett az önmegvalósítás és az önazonosság is fontos szerepet kap, de ezek is csak finom árnyalatokként jelennek meg. Mindenesetre mindent elmond a társadalomról, hogy ha egy nőnek önálló gondolatai támadnak, akkor a férje első gondolata rögtön az elmebaj.
A sok nyári napsütés ellenére végig érezni lehetett valami baljós hangulatot, érdemes figyelni a szimbólumokra, de a befejezés így is egy kicsit drasztikusnak tűnt, bár nem meglepő a fülszöveg fényében. Én más lezárást is el tudtam volna képzelni, de megértem, miért alakult így.