Alig több mint száz oldal, mégis az egész élet benne van.
Jon Fosse gyönyörűen mutatja meg a születés és a halál nyers és szépséges valóságát, a kettő közötti évek kitöltését pedig az olvasó képzeletére bízza. Kellett néhány oldal, mire belerázódtam a stílusába, utána viszont teljesen magával ragadott a szöveg és egy ültő helyemben elolvastam. Aztán egy teljes napig emésztgettem, de szerintem kell még némi idő, hogy leülepedjen bennem az élmény.
” Se nem jó, se nem rossz, csak végtelen nyugalom és egy pici derengés, és fény, bár szavakkal nem lehet elmondani, amire nincs szó…”