Mindig is érdekelt ez a könyv, de mióta elolvastam az írótól az Utolsó nyár Primerolbant, még sürgetőbbnek éreztem, hogy végre sort kerítsek rá.
Merle nagyon értett az emberi lélekhez, ugyanis tökéletesen bemutatja, milyen módon reagálnak a különböző emberek a szélsőséges háborús helyzetekre. Néha kicsit vontatottnak éreztem, főleg az első felét, ezért lassabban haladtam vele, de így is nagy hatással volt rám. A főszereplő Juliennek van néhány megkérdőjelezhető tette, de a végére csak meg akartam ölelgetni, annyira látszott, hogy minden értelemben mennyire romokban hever szegény. Jeanne karaktere viszont egy gyenge pont, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki így viselkedjen a valóságban.
Az utolsó fejezet és a befejezés nagyon megrázó, teljesen megviselte a lelkemet. Megértem, miért lett ekkora klasszikus.