Anyukámtól kaptam kölcsön ezt a könyvet, aki alsó végtag amputált emberek rehabilitációjával és gyógyászati segédeszközökkel foglalkozik. Emiatt azt hiszem, nekem mindig is volt egyfajta természetes érzékenységem erre a témára, számomra ez sosem volt tabunak számító dolog. Egy ideig apukám is hasonló területen dolgozott, protéziseket készített amputált embereknek, így nálunk teljesen megszokott volt, hogy néha „hazajött a munka”, és időnként volt a falnak támasztva egy-egy műláb. Egyszer olyan sokáig maradt otthon egy, hogy a rokonok már viccelődtek rajta, hogy lassan muskátlit is ültethetnénk a tokjába.
Szóval igen, nálam ez a téma sosem volt kellemetlen vagy ijesztő. Talán pont ezért is érintett meg ennyire ez a könyv. Egyszerűen csodálatos volt olvasni, mert nagyon közel hozza a nehézségekkel élők mindennapjait, nemcsak a fizikai kihívásokat, hanem az érzelmi hullámzásokat és a belső vívódásokat is. Olyan őszintén és emberséggel beszél ezekről a tapasztalatokról, hogy tényleg mindenkinek szívből ajánlom.