,,A küldetésen eleinte mindannyiuknak hiányzik a családja, a sóvárgás néha szinte üresre vájja őket belülről; mostanra kénytelenek voltak belátni, hogy a családjuk itt van velük, a többiek alkotják, akik tudják azt, amit ők tudnak, és látják azt, amit ők látnak, akikkel szavak nélkül is értik egymást.“
2024-ben Booker-díjat nyert ez a nem tradicionális sci-fi, melyet még épp az idei, ’25-ös díjátadás előtt olvastam, melyet egyszerre ajánlok a zsáner rajongóinak és a sci-fit mint a forró kását kerülgetőknek: kicsit mindannyiunkat kiléptet a komfortzónánkból, de megéri. Tudod, kis lépés ez neked, nagy lépés… szóval olvasd el!

Az ide évem egyik kedvenc olvasmánya lett ez a könyv, aminek nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik.
Nincs igazán története - egy nemzetközi űrállomáson 6 asztronauta egyetlen napjába, és az életük egy-egy ici-pici szeletébe nyerünk bepillantást. Egy nap alatt 16 napfelkeltét és 16 naplementét látnak. Küzdenek a fejfájással. A honvággyal. A bezártsággal. És még sok minden mással, ami számunkra elképzelhetetlennek tűnik.
Ám mégis a különleges fenségesség megtapasztalása, ami csupán igen kevés ember számára adatik meg, boldogsággal tölti el, lenyűgözi őket, és minden mást felülír.
A könyv olvasása közben olyan, mintha mi magunk is ott lennénk az űrállomáson, és velük együtt csodálkoznhatunk rá a Föld különleges gyönyörűségére, az emberek kicsinységére, és a világűr felfoghatatlan végtelenségére.
Viszonylag rövid a könyv, de tele van olyan leírásokkal és elmélkedésekkel, ami könnyen emészthető, és rádöbbenti az olvasót az élet, a világ és a létezés csodájára.