Ez a könyv leírhatatlanul frusztrált, idegesített és kiakasztott, de közben mégis élveztem. Nagyon izgalmas volt figyelemme kísérni a pszichológiai folyamatokat; ahogy egy levakarhatatlan pszichopata teljesen rátelepszik egy befolyásolható, gyenge jellemre, eszközként használja a beteg tervei megvalósításához és magával sodorja egészen a legnagyobb mélységig.
Bruno az egyik legirritálóbb karakter, akiről valaha olvastam. Szörnyű volt, hogy mindig megjelent szerencsétlen Guy életében, és idővel még a szeretteire is ráakaszkodott. Guy sem egy szimpatikus figura, de Bruno manipulatív sunnyogása nélkül soha nem jutott volna el addig, ahol a történet végén kiköt. Egyébként Bruno életében maradt még fetérképezetlen terület, amire kíváncsi lettem volna. Vagy arra, hogy miért kattant rá ennyire Guyra egyetlen utazás után.
Az írónő zseniálisan adagolja a feszültséget, egy percig sem unatkoztam, mert még a jelentéktelen pillanatokban is volt valami baljós. Érdekes, hogy nem a nyomozásra helyeződik a hangsúly, hanem a bűnhöz vezető útra és a következményeire, főleg a lelki folyamatokra. Egyébként én néha még túl is gondoltam a sztorit.
A végkifejletre lehetett számítani, de közben azért kiakasztó. Mindenesetre a hangulata már eleve annyira hitchcocki, hogy nem is csodálom, hogy megfilmesítette. Biztos meg fogom nézni, mert még nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá.