A Karácsonyi ének szerintem az egyik legszebb és legfontosabb ünnepi történet, amely generációk óta átmelegíti az olvasók szívét. Dickens klasszikusa nemcsak karácsonyi mese, hanem egy történet a változásról, a megbocsátásról és a reményről.
A regény középpontjában az örökké mogorva és pénzsóvár Ebenezer Scrooge áll, akinek a karácsony csak felesleges pénzkidobás és kellemetlen hangoskodás. Egy szenteste azonban különös vendégek érkeznek hozzá: múltjának, jelenének és jövőjének szellemei. Utazásuk során Scrooge kénytelen szembenézni gyermekkora magányával, mai önzőségével és későbbi, sötét sorsával. A szellemek azonban nem elrettenteni jönnek, hanem lehetőséget adni, ráébresztik, hogy sosem késő változni.
Ez a rövid, ám rendkívül erőteljes történet meghatóan mutatja be, hogyan találhatunk vissza a szeretethez, az együttérzéshez és a közösség erejéhez.
Minden évben elolvasom az év ebben a szakaszában és sosem tudom megunni.

Charles Dickens Karácsonyi történetek kötete maga a téli varázslat.
Az első novella, a jól ismert Karácsonyi ének, most is szíven talált, de számomra igazi felfedezés volt a másik négy, kevésbé ismert karácsonyi elbeszélés.
Mindegyikben ott pulzál Dickens megnyugtató, kissé borongós, mégis reményteli ünnepi hangulata — az a fajta atmoszféra, amelyben egyszerre van jelen a hólepte London, a kandallók melege és a lélek halk átalakulása.
Téli estékhez kötelező.