Fantasztikus regény, amit nagyon csendes, megnyugtató légkör jellemez. Az Egy kis tokiói virágboltban egy apró tokiói virágüzlet falai közé repít el, ahol valódi emberi sorsok bontakoznak, ahol minden virág egy-egy kimondatlan érzést vagy új kezdetet jelképez. Nagyon szeretem azokat az írásokat, amelyekben a szimbolika ilyen szép formában, mesélve és szinte lebegve jelenik meg.
A regény finoman mutatja be, hogy a legapróbb gesztusokat, a reményt, miközben betekintést nyújt a japán kultúra hétköznapi szépségébe és a virágkötészet különleges világába is.
A történet szereplői nagyon emberiek és szerethetőek, a problémáik pedig annyira mindennapiak, hogy bármelyikünk sajátja lehetne, így olvasóként nagyon hatott az érzéseimre.
Azt gondolom, hogy nagyon könnyű kapcsolódni ehhez a regényhez és szinte lebegni az olvasás során, könnyed, de megis mélyen érzelmes olvasmámy.
A szerző stílusa nagyon gördülékeny, szép megfogalmazásokkal. Sokszor elgondolkodtatott az.olvasás során, sőt még utólag is, emiatt azt éreztem, hogy kaptam valamit ettől a regénytől, ami egyre ritkábban fordul elő a rohanó világunkban.
Összességében véleményem.szerint ez egy szívhez szóló, bensőséges regény, ami minden olvasójának ad valamilyen lelki útravalót.

Ez a könyv nem tartogat nagy fordulatokat és izgalmakat, itt inkább a mögöttes mondanivaló a lényeg.
Olyan hangulata van, mintha tényleg besétálnál egy pici virágboltba egy hosszú nap után. Minden lelassul, kicsit elcsendesedsz, és közben észrevétlenül elkezdesz máshogy nézni dolgokra. Nem egy pörgős sztori, inkább érzésekről, veszteségről, újrakezdésről szól, na meg arról, hogy néha a legapróbb figyelmesség is számít.