A Fedőneve Hélene óriási hatással volt rám 2021-ben, és már akkor eldöntöttem, hogy mindent el akarok olvasni, ami megjelenik Nancy Wake-ről, erről az elképesztő, csodálatos és bátor nőről.
Ezek után maximális lelkesedéssel vetettem rá magam Az ellenállóra, de sajnos nem nyűgözött le annyira, mint vártam. Természetesen Nancy-t ugyanúgy imádom, de valahogy nem kapott el a történet. Ami néhány változtatást leszámítva nagyjából ugyanaz, mint a Fedőneve Hélene, csak nincs olyan jól megírva. Se a feszültség, se a karakterek mélysége vagy az érzelmek nem jöttek át olyan jól, pedig ugyanazokon a dolgokon mennek keresztül, és nagyon sok kockázatos akcióban vesznek részt. Szóval mindent az írókra kenek (akik amúgy ketten vannak); még azt sem mondhatom, hogy nem voltam ráhangolódva, mert akkor nyilván nem ezt választom.
Szóval Nancy Wake még mindig egy csoda, de én inkább Ariel Lawhon könyvére szavazok. Ez is jó, valószínűleg elégedettebb lennék vele, ha ezt olvasom először, de a másik olyan magasra tette a mércét, amit nem tudott megugrani.
Azért szép csendben még mindig abban reménykedem, hogy egyszer megjelenik magyarul Nancy önéletrajzi könyve. De bármi másnak is örülnék róla.