Őszintén szólva a sakk sosem volt az én világom. Néha rá tudtam venni a papámat, hogy játsszon velem, de igazán sosem értettem a lényegét. Aztán később, amikor mérnökinformatikus lettem, megismertem azokat az algoritmusokat és logikát, amelyekre ez a sport épül és akkor döbbentem rá igazán, hogy a Polgár lányok mindezt fejben hordozzák. Judit képes akár tábla nélkül is játszani, sőt nyerni... Ez számomra felfoghatatlanul lenyűgöző.
Személyesen akkor kerültem hozzá egy kicsit közelebb, amikor a Lányok Napja kezdeményezés egyik arca lett, de a könyvet olvasva egyszerre éreztem magam közelebb hozzá, és mégis nagyon távol. A nők helyzete a „férfiasnak” tartott területeken, az otthoni oktatás kérdése, a szülői elvárások és az ezekből fakadó, szinte emberfelettinek tűnő sikerek mind megjelennek ebben a történetben. Egyszerűen elképesztő az egész.