Sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam. A film miatt azt hittem, inkább a romantikán lesz a hangsúly, de ez ízig-vérig gótikus regény.
Imádtam a sötét hangulatát, a fantom már-már misztikus alakját, ahogy az operaház ragyogása egybeolvad az ott kísértő borzalommal, és beleshetünk a kulisszák mögé.
Visszatérve a filmre (a 2004-esre); soha nem értettem, mire fel az a nagy hiszti meg szörnyülködés a fantom láttán, amikor egyáltalán nem olyan torz az arca, hogy álarcban ne mehetne emberek közé. És ezt úgy mondom, hogy tízévesen láttam először, amikor még kb. mindentől féltem, de Gerard Butler mérsékelten sebhelyes arca semmilyen megrázkódtatást nem okozott. Ezzel ellentétben a könyvben tényleg elhiszem, hogy sokkolja az embereket a látványa és rejtőzködnie kell.
Jaj, akármennyi mentális problémája volt is, úgy megszeretgettem volna szegény, szerencsétlen Eriket. Csodálatosan összetett, sokrétű karakter. Hát lehet nem szeretni valakit, akinek „akkora szíve volt, hogy abba az egész világ belefért volna, de neki meg kellett elégednie egy pincével”? Istenem, csak jól meg akartam ölelgetni.
Sajnos a többi szereplő meg nem ilyen kidolgozott. Christine egy tehetetlen, megmentésre váró báb, a tizenkilencedik századi regények ájuldozó hősnőire emlékeztetett. Egy kicsit azért kevésbé idegesített, mint a filmben (abban kifejezetten utálom), legalább nem alázta meg Eriket az egész publikum előtt.
Raoult változatlanul rühellem, olyan, mint egy idegesítő drámakirálynő. Ráadásul ő is ugyanúgy rátelepszik Christine-re, mint Erik, csak még a karirierjee szempontjából sem hasznos.
Szóval azokért a részekért nem voltam oda, amikor túl sok volt Raoulból. Ebből a szempontból jó a Perzsa bevonása a sztoriba, mert legalább nem kell végig ezt a szerencsétlen követnünk a végén, de elég random módon lett bedobva. Viszont utána némileg kiküszöböli az író a csorbát az utolsó fejezettel, amikor találkozik Erikkel, és később elmeséli a háttérsztoriját.
Nagyon kellemes csalódás volt ez a könyv, teljesen beszippantott az atmoszférája. Egyébként a tökéletes élmény érdekében igyekeztem megfelelő zenéket hallgatni olvasás közben, és teljesen rákattantam a Nightwsh The Phantom of the Opera-feldolgozására. Annyira jó.
Igazán ráférne egy szép új kiadás.