Egy karácsonyi könyv tele drámával és családi perpatvarral. Nagyon sajnáltam Rachelt, hogy bánnak vele a családtagjai. Kihasználják és teljesen lenézik. Pedig ő egy kedves és tehetséges ember, csak rossz dolgok történtek vele mostanság. Elhagyta a barátja karácsonykor, a legjobb barátnőjét elveszítette egy balesetben, a munkahelyéről is elengedték és még a lakása is beázik. Rá jár a rúd. De az ünnepekre beköltözik a nővére és a férje kúriájába egy kisvárosban, hogy vigyázzon a kutyájára amíg ők elutaznak. Valamint rásózza a nagynénje és az anyja a nagypapát is, ugyanis ők is elutaznak. Nincs beleszólása sem. De szerencsére egy a pár hetes kaland jól sül el. Szó szerint tele van kutyulással, kalamajkával. De ez egy ilyen sztori. Ha érdekel mik derülnek még ki erről a színes családról, akkor olvasd el ezt a laza kis történetet.

Pár napja éppen akkor kezdtem neki a könyvnek, amikor robbant a bomba… a Karácsonyi kutyulás AI segítségével lett fordítva. Sokat gondolkodtam, mit tegyek, hiszen recenzióba kaptam. Nem szerettem volna megszegni a szavam, így végül végigolvastam. Értékelésemben próbálom két irányból megközelíteni a regényt: egyik részében megfogalmazom a gondolataimat a fordításról, valamint annak élvezhetőségéről, a másodikban pedig a történetről fejtem ki a gondolataimat.
Sajnos nem tudom pontosan meghatározni, hogy magával az írónő stílusával volt-e problémám, vagy azzal, hogy a fordítás miatt furcsának éreztem néhány kifejezést, illetve időbeli kavarodásaim is voltak olvasás közben. (Például nem hiszem, hogy manapság használnánk magyarul olyan kifejezést, hogy „fasorban sem volt”, arra, hogy valaki x évvel ezelőtt még nem volt képben egy család életében.) Ráadásul az az érzésem, hogy ebben a történetben sokkal több érzelemnek kellett volna rejtőznie, hiszen nemcsak egy könnyed karácsonyi romkomról van szó, olyan mélyebb témák is felmerülnek, mint a gyász feldolgozása, a családon belüli megfelelési kényszer vagy éppen az idősek téves megítélése.
A maga módján és a hibáktól eltekintve élvezhető volt és gyorsan végeztem vele, de számomra nagyon-nagyon hiányzott egy olyan emberi kéz, aki az érzelmeket is belefonta volna a történetbe. A párbeszédek például nyersnek és ridegnek érződtek, pedig lehettek volna bennük igazán jó poénok is. Így is voltak, néha mosolyt is csalt az arcomra, de kihagyott ziccernek éreztem minden egyes olyan mondatot, amit sokkal jobban meg lehetett volna fogalmazni. A végét is nagyon gyorsnak és kiszámíthatónak éreztem – bár az már valóban nem feltétlen a fordítás, hanem a szerző hibája. Ha már romkom, sajnos a kémiát én nem igazán éreztem a karakterek között, amit nagyon sajnálok.
A regényt eredetileg legfőképpen azért szerettem volna elolvasni, mert közel állok a nagymamámhoz, illetve szeretem a kutyákat is. Ilyen szempontból, nem bánom, hogy elolvastam, mert a nagypapi és a kutya volt a kedvenc karakterem az egészben. Az utóbbi igazi kis őrangyal volt, én jól szórakoztam a szökésein, amiknek mindig volt célja.
A történet maga aranyos, így akár meg is kaphatta volna tőlem a 3,5 csillagot, de sajnos több sebből is vérzett. Azon például teljesen fennakadtam, hogy főszereplő leányzónk – aki maga is vendég, bár a ház tulajdonosai nincsenek ott – random embereket hívott meg a házba, hogy ott éljenek pár hétig. WTF… persze, nagyon jószívű kis teremtés és tett, de basszus, NEM az ő háza. Minden egyes szabályt megszegett, amit nem kellett volna. A kutyát néha csak órákkal később kezdte el valóban keresni, amit egy igazi kutyabarát ember tuti nem tenne. Szóval igen, bár önmagában szerethetőek a szereplők, a viselkedésük és tetteik miatt néha megkérdőjeleztem, hogy valóban felnőttek-e.
Ben karakterét (és kislányát) szerettem, papán nagyon jól mulattam. Rachel családja igazi kabaré – nem a jó fajta –, de szerencsére azért voltak kedves családtagok is.
Tiszta szívvel sajnos nem tudom ajánlani a fordítás mikéntje miatt, de a maga a történet aranyos volt a hibáival együtt!