„Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17)
Végtelenül magával ragadó, sokszor megrendítő, néhányszor borzasztóan felkavaró, többgenerációstraumákat hordozó családregény. A természet erejét, gondoskodását, védelmezését megéneklő szenvedéstörténet, középpontban Roarral, mégis Kara és Unni (nekem elsősorban Unni) története. Ne olvassák el azok, akik a habos-babos szerelmi történeteket, vagy épp a pörgős eseményekkel teli kalandos regényeket szeretik. Azok számára igazán befogadható, akik épülni tudnak a nehéz sorsokból, akik szeretik a lassan folyó lélektani ábrázolást, észak zordságát. Két idősík halad egymás felé, fejlődéstörténet kitartó karakterekkel. Nagyon emberi, nagyon zord, nagyon skandináv, és nagyon szerethető.