Nem tudom mire számítottam mikor megvettem a könyvet, csak azt tudtam, hogy olvasni akarom, mert annyi jó értékelést olvastam róla és a horror közel áll hozzám. Nem tudtam mit takar pontosan ha valami ifjúsági horror, mert most vagy félelmetes valami, vagy nem..
A hangulata borzongatós volt és teljen bele tudtam magam élni. Bár tavasz van, de teljesen hozta az őszi hangulatot. A madárijesztőket nem kedvelem, mondjuk nem találkoztam túl sokkal életem során, de maradjunk annyiban, hogy számomra nem cukik. Bár… lehet túl sok horror filmet nézek. Na sebaj.
Ollie karaktere nagyon szimpatikus számomra, agogy az apukája is. Annyira próbálkozik és tényleg mindent megtesz a lányáért. Ollie magának való és nem keresi mások társaságát. Nagyon okos matekból és jó a logikája, valamint szeret olvasni és szuperül sakkozik. Sajnos elveszítette az anyukáját, azóta pedig a könyvek világában érzi csak jól magát. Sokszor rideg és nyers az osztálytársaival, így nem igazán vannak barátai, viszont nem tűri ha valakit bántanak és kiáll mellette.
Furcsa a könyv egész világa és amikor mozognak a madárijesztők az nagyon creepy. De komolyan. A varrott mosolyú szájukkal és az üres szemeikkel. Pláne sötétben az erdő közepén…
Én egyébként rögtön tudtam ki lesz a Mosolygó férfi. Rá lehet jönni. Viszont ez a történet értékén nem ront, mert nincs jelentősége, hogy ki is ő valójában.
Ha kedvelitek a furcsa, ijesztő hangulatú történeteket, akkor mindenképpen olvassátok el ti is az Apró tereket. Viszont akinek madárijesztő fóbiája van az lehet inkább mégis hagyja ki! ;)