A könyv Emmie-ről szól, aki ideiglenesen besegít nagynénje hegyi, cicás kávézójában. Eleinte csak egy kis változásra vágyik az életében, de hamar rájön, hogy ennél sokkal többet talál itt. Emmie találkozik a kávézó új sofőrjével, Jareddel; egy hallgatag, visszahúzódó, mégis rejtélyesen vonzó férfival, aki látszólag egyáltalán nincs kibékülve a macskákkal. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, egyre világosabbá válik, hogy mindkettejük szívében ott lapulnak a múltból hozott terhek. Amikor egy karácsonyi hóvihar miatt a kávézó elzáródik a külvilágtól, Emmie és Jared napokra egymásra utalva rekednek bent. A kényszerű összezártság lassan feltárja Jared sebezhető oldalát, miközben Emmie is szembesül azzal, hogy vannak dolgok, amikkel nem lehet elmenekülni: a múlt terhei, a csalódások és a bizonytalanság mind hatással vannak rájuk, miközben próbálnak újra hinni magukban és egymásban.
Aranyos, téli hangulatú történet, amit különösen azok fognak imádni, akiknek a háziállatok valódi családtagok. Viszont fontos tudni, hogy bár ünnepi kiadás, a karácsony inkább háttérelem: a középpontban inkább a gyász, a veszteség feldolgozása és a lelki gyógyulás áll. Emiatt időnként kicsit nyomasztóbb lett, mint amire számítottam egy karácsonyi történetnél, de a cicák és a meghitt pillanatok szépen ellensúlyozták.
Összességében egy kedves, meghitt, lassan kibomló történet, amit főleg azoknak ajánlok, akik szeretik az állatok által teremtett otthonos, gyógyító atmoszférát és nem bánják, ha az ünnepi fények mögött komolyabb érzések is megbújnak.

A Karácsony a cicakávézóban nem a klasszikus karácsonyi tündérfények könyve, hanem sokkal emberibb és valóságosabb. Cicákkal, csendes gyásszal, lassú közeledéssel, finom romantikával, és egy olyan kávézóval, ahova az olvasó is beköltözne.
A karácsony itt háttér – a lényeg az a melegség, amit a közösség, a cicák és két megtört ember találkozása ad. Szép, meghitt és nagyon nyugodt olvasmány.