Ez a rész sajnos kevésbé ragadott magával, mint az első kötet. Erősen érződött rajta, hogy inkább egy felvezetés a finálé előtt, tipikus második rész hangulattal, ahol sok minden történik, de kevés dolog áll igazán össze.
Az előző részhez képest ugyan nő a tét, és többet látunk abból is, mi zajlik a való világban, mégis sokszor azt éreztem, hogy elveszek az események között. Rengeteg új elem és helyzet kerül elő, miközben sok kérdés megválaszolatlan marad.
A kötet végére az író több fordulatot is egymás után hoz be, volt köztük olyan, amit sejteni lehetett, de akadt jó pár, ami teljesen váratlanul ért, ami egyébként tök jó volt.
Nem mondanám, hogy nem élveztem, mert a történet továbbra is érdekelt és emiatt gyorsan haladtam vele, de az első részhez képest érezhetően gyengébbnek hatott. Ekkor abban bíztam, hogy a trilógia befejezése majd szépen összerakja a szálakat. Azóta egyébként már befejeztem, az ajánlóm pedig olvasható róla az oldalamon.

Már jó ideje nézegettem ezt a sorozatot anyukám polcán, főleg azért, mert ő nagyon szereti, én pedig alapból kedvelem a számítógépes játékokat, furcsa módon mégis ritkán kerülnek a kezembe ilyen témájú könyvek.
Alapvetően nem volt rossz élmény, bár nem igazán volt mihez hasonlítanom a történetet. Gyorsan belecsöppenünk a világába, a VirtNetbe és szinte azonnal elindul a kaland. Volt itt nyomozás, kihívások, akadályok, amiket sorra kell leküzdeni. A tét végig érezhetően magas. Most, hogy már az egész sorozaton túl vagyok, kicsit más szemmel tekintek vissza erre a kötetre, mert tudom, milyen érzésekkel zártam a történetet. De önmagában ezt a részt még kifejezetten élveztem és akkoriban egészen pozitív benyomást tett rám.