Szívmelengető történet, ami bármiféle erőltetett tanulság nélkül mutatja meg, hogyan lehet ember(séges)nek maradni embertelen időkben. Imádtam Pons atyát és Marcelle kisasszonyt, mindketten csodálatraméltó, nagyszerűen megalkotott karakterek. Maga a Sárga Villa működése is lenyűgözőtt a gondosan kialakított rendszerrel, ami segített elrejteni a zsidó gyerekeket. Egyedül a végével nem voltam elégedett, kicsit keserű ízt hagyott bennem. Nekem nem igazán tetszett Joseph viselkedése. Értem, hogy mi volt mögötte, meg hogy nem érthetett mindent, de teljesen egyetértettem Pons atyával. Nagyon szeretem Eric-Emmanuel Schmitt stílusát, szóval örülnék, ha több műve is megjelenne magyarul. Vagy mondjuk ez is megérdemelne egy új kiadást. Mindenesetre a legfrissebb könyvét már be is szereztem, ami egészen másnak ígérkezik, szóval teljesen felcsigázódtam.
Noé gyermeke
Eric-Emmanuel Schmitt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Szabó Tünde
január 1.
Ajánló
Az Ibrahim úr és a Korán virágai hatalmas kedvencem, szóval mindenképpen szerettem volna megismerni az író többi művét is. Az Oszkár és Rózsa mami is egy kedves, szívmelengető és keserédes történet, de közel sem váltott ki belőlem akkora rajongást. Azt várná az ember, hogy egy olyan könyvtől csak tömény letargiára számíthat, aminek egy haldokló kilencéves a főszereplője, de meglepően humoros és könnyed. Talán túlságosan is, én nehezen hiszem el, hogy egy gyerek ennyire könnyen dolgozna fel egy ilyen helyzetet. Persze nem tudhatom, de emiatt nekem picit hiteltelen volt az egész. Viszont Rózsa mamit imádtam, az írónak nagyon mennek ezek a csupaszív, bölcs, idős karakterek. Nagyon aranyos volt, ahogy törődött Oszkárral és segített áthidalni a kisfiú és a szülei közötti szakadékot. És nagyon bírtam a pankrátoros sztorijait. A levelezős forma tetszett, szerencsére nincs nagyon túltolva a vallás, elvégre Oszkár is egy kissé szkeptikus vele kapcsolatban. Mondjuk néha fura volt, hogy mintha egybemosta volna Istent és Jézust, de fogjuk rá Oszkár mérsékelt tájékozottságára. Nem lett a kedvencem, de jó volt eltölteni vele egy órát. Engem kicsit a Lenni és Margot száz évére emlékeztetett, szóval aki azt szereti, az biztos nem csalódik Oszkárban és Rózsa mamiban sem.
Oszkár és Rózsa mami
Eric-Emmanuel Schmitt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést