Kedves, szívmelengető és keserédes történet. Nem lett akkora kedvencem, mint az Ibrahim úr és a Korán virágai, de így is varázslatosan szép.

Szívmelengető történet, ami bármiféle erőltetett tanulság nélkül mutatja meg, hogyan lehet ember(séges)nek maradni embertelen időkben. Imádtam Pons atyát és Marcelle kisasszonyt, mindketten csodálatraméltó, nagyszerűen megalkotott karakterek.
Maga a Sárga Villa működése is lenyűgözőtt a gondosan kialakított rendszerrel, ami segített elrejteni a zsidó gyerekeket.
Egyedül a végével nem voltam elégedett, kicsit keserű ízt hagyott bennem. Nekem nem igazán tetszett Joseph viselkedése. Értem, hogy mi volt mögötte, meg hogy nem érthetett mindent, de teljesen egyetértettem Pons atyával.
Nagyon szeretem Eric-Emmanuel Schmitt stílusát, szóval örülnék, ha több műve is megjelenne magyarul. Vagy mondjuk ez is megérdemelne egy új kiadást. Mindenesetre a legfrissebb könyvét már be is szereztem, ami egészen másnak ígérkezik, szóval teljesen felcsigázódtam.