Olvasóként és könyvtárosként is vegyesek az érzéseim. Első pillantásra nagyon megtetszett a kötet, a rajzok „írtó cukik”, a színvilág telitalálat, és külön tetszik, hogy az illusztrációk nem estek az idealizált giccs kategóriába. Ugyanakkor a tipográfia helyenként megbicsaklik, bizonyos betűtípusok inkább zavaróak, mintsem esztétikusak.
A négy mese színvonala hullámzó: a bálnás történet a személyes kedvencem, míg az elefántos, bár aranyos, tartalmilag jóval soványabb, mint a lezáró mackós kaland. Szakmai szemmel pedig fájó pont az alaposság hiánya, nincsenek oldalszámok, hiányzik egy normális tartalomjegyzék, és az impresszumadatokért is vadászni kell. A kiadótól ennél precízebb kivitelezéshez szoktam, de az összkép a hibák ellenére is szerethető.

Mesekönyvből sosem lehet eleget venni. Minden napra kell egy mese.