Az egyik legjobb háborús könyv, amit valaha olvastam. Tökéletesen bemutatja, milyen lehetett az élet egy megszállt területen, a helyi lakosok és a megszállók oldaláról is. Érdekes volt, ahogy szép lassan megváltoztak az erőviszonyok, és míg a nép erőt merített az ellenállásból, addig a katonák egyre demotiváltabbak és reményvesztettebbek lettek. Végig nagyon szépen építkezik a történet, és bár szívesen olvastam volna tovább, mégis úgy gondolom, hogy a tökéletes ponton ért véget.
Steinbecktől már olvastam három könyvet (bár azokat angolul), és eddig egyértelműen ez a kedvencem közülük. A stílusa csodálatos, olvasmányos, és imádtam, hogy olyan sokszor köszön vissza a hó motívuma a szövegben. Nem is beszélve a cím szimbolikájáról.
Sokszor eszembe jutott olvasás közben a Címzett ismeretlen Kathrine Kressman Taylortól, mert az volt még rám ekkora hatással. Még mindig lenyűgöz, hogy egy ilyen rövid kisregénnyel is lehet olyan – vagy nagyobb – hatást elérni, mint egy bő lére eresztett féltéglával.