Na szóval ott van a jégkorong, mint sport, amit sosem űztem, sőt még korcsolyázni sem tudok. Mégis, ovis korom óta rendszeresen jártunk meccsekre a szüleimmel.
Az első fogam például egy jégkorongmeccsen esett ki, nem, nem egy korong találta el, hanem egy ikonikus hotdogot majszoltam éppen a lelátón… aki fehérvári, az pontosan tudja, miről beszélek. :) Ez volt a rutin, suli, házi feladat, este irány a Raktár utca, meccs, aztán beállás a kígyózó autósorba, otthon egy bögre forró kakaó és készülődés az alváshoz. Az oviba más gyerekek plüssállatot vittek, én meg az aktuális korongot, amit a pálya mellett szedtem össze, a bokámat verdeső mezben.
Micsoda idők voltak. :) Akkoriban védett Levi a Volánban és most ezt a könyvet olvasva teljesen visszarepültem azokba az évekbe. Gyerekként még nem sokat jelentettek számomra az igazolások vagy a háttérben zajló döntések, de felnőtt fejjel egészen más szemmel olvastam ezekről. Őszinte elismerésem minden sportolónak, aki ilyen kitartással és céltudatossággal küzd az álmaiért.