Még sohasem olvastam extrém takarításról, így Kim Van kötetének címe rögtön fel is keltette az érdeklődésemet, amint találkoztam vele.
A munkájáról mesél benne, ami tele van fájdalommal, kosszal, bűzzel és elmúlással... halállal. A kötet szerzője nem éppen hétköznapi hivatást űz, ugyanis holtak után takarít. Legyen az egy bűntett helyszíne, vagy magányos elmúlás, akár egy öngyilkosság. Kim megy és feltakarít, miközben kérdések hada lepi el az agyát. Önmagáról, az életét kilehelt emberről, az elmúlásról.
Rengeteg értékes gondolatot rejt a könyv és sok olyan kérdést felvet, ami valóban elgondolkoztatja az embert. Mind a halálról és az elmúlásról szólnak. Én egy nap alatt kiolvastam olyannyira vittek magukkal a novellák. Néhány helyen tán meg is könnyeztem.
Csakis olyan embernek ajánlom, akinek a gyomra bírni fogja a helyszínek olykor részletesebb leírását, amiben kitér a látványra és a szagokra.
Kivételes olvasási élményem volt, amit nem felejtek el olyan hamar.

A Takarítás a holtak otthonában különleges, megrázó és mélyen emberi könyv. Kim Wan a halál utáni világot mutatja meg, de nem a misztikum, hanem a valóság felől közelít: azoknak az embereknek a mindennapjait, akik mások után takarítanak, és így testközelből találkoznak a magány, az elmúlás és az emberi sorsok legnyersebb formáival. 🖤
A szerző visszafogott, empatikus hangon mesél, kerülve a szenzációt. A takarítás folyamata itt nemcsak fizikai, hanem lelki cselekedet is: a múlt, a fájdalom és a szégyen rétegeinek lehántása...egy kísérlet arra, hogy az elhunytaknak visszaadja a méltóságukat.
Ez a könyv nem rohan...elmélyül, hagy időt gondolkodni, és közben finoman tükröt tart: mindannyiunk életére, kapcsolatainkra, félelmeinkre. Nemcsak arról szól, hogyan rakunk rendet mások után, hanem arról is, hogyan próbáljuk megtalálni a rendet önmagunkban. 🫂❤️‍🩹