Mindig is vonzottak azok a könyvek, amelyek valamilyen szokatlan vagy tabunak számító témát dolgoznak fel. Ezúttal az extrém takarítók munkája keltette fel a kíváncsiságomat, ezért egy olyan könyvre számítottam, amely részletesen bemutatja ezt a különleges és sokak számára bizarr hivatást. A valóság azonban egészen más volt és pozitív értelemben lepett meg.
A szerző ugyan mesél arról, mivel jár ez a munka, milyen helyszíneken dolgozik, és milyen nehézségekkel találkozik, de a könyv középpontjában nem a sokkoló részletek állnak. Sokkal inkább az emberi sorsokra helyezi a hangsúlyt. Az egyes eseteken keresztül a magányról, az elszigeteltségről, a veszteségről és az elmúlásról gondolkodik, miközben végig megőrzi együttérző, ítélkezéstől mentes hangvételét.
Számomra meglepetés volt, hogy a kötet inkább filozofikus, elmélkedő jellegű, mint dokumentarista. Nem vezet végig részletesen egy-egy munkafolyamaton, viszont apró információmorzsákból fokozatosan kirajzolódik előttünk az extrém takarítók világa. Emiatt ugyan maradt bennem némi hiányérzet, mert szívesen olvastam volna mélyebb szakmai betekintést is, ugyanakkor első ismerkedésnek tökéletes választásnak bizonyult.
A szerző stílusa kellemesen olvasmányos és érzékeny. Bár ázsiai szerzőről van szó, a kulturális különbségek alig érezhetők, hiszen olyan egyetemes témákat érint, mint az emberség, az együttérzés és a veszteség feldolgozása.
Összességében ez nem egy véres vagy sokkoló történetekkel teli könyv, hanem egy csendes, elgondolkodtató olvasmány, amely a halálon keresztül valójában az életről mesél. Azoknak ajánlom, akik nyitottak a különleges témákra, szeretnek kilépni a komfortzónájukból, és szívesen olvasnak olyan könyveket, amelyek nem a szenzációhajhászásra, hanem az emberi történetek bemutatására helyezik a hangsúlyt.