Van az a pillanat, amikor még semmit sem tudsz egy könyvről, de valami azt súgja, hogy ezt el kell olvasnod. Így voltam én is Marie Vareille Az utolsó gyufaszál című regényével. Először a borítója keltette fel a figyelmem, hiszen van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre figyelemfelkeltő és szívbe markoló. Aztán jöttek a címkék, amiket a könyv mellé társítottak a moly.hu felületén: emberi sorsok, szülői szerep, családon belüli erőszak...
A történet három szálon keresztül bontakozik ki, és már az első oldalaktól fogva beszippant. Egyrészt a jelenben kísérhetjük végig Abigaëlle-t, aki a testvére történetét meséli el, és ezzel párhuzamosan egyre jobban megismerjük őket és az életükhöz kapcsolódó legfontosabb szereplőket is. A második szál a gyermek Abigaëlle naplója, amely eleinte egészen gyermeki módon, naivan próbál megfogalmazni olyan dolgokat, amiket egy gyerek egyszerűen még nem érthet, de az olvasó már sejti, hogy ezek a mondatok, ezek a kis elszólások sokkal súlyosabb dolgokat takarnak. Pofonok ezek, egyik a másik után, még ha burkoltan is érkeznek. A naplórészletek azonban vele együtt fejlődnek, ahogy a lány nő, úgy válnak egyre érettebbé a gondolatai, és egyre jobban összeáll a kép, amit eleinte csak részleteiben látunk és gondolunk. A történet harmadik szála egy pszichiáter terápiás ülésein keresztül bontakozik ki, és ez az a rész, ami különösen izgalmas játékra hívja az olvasót.
Összességében nagyon örülök, hogy elolvastam Az utolsó gyufaszálat. Nem egy könnyű olvasmány, de pont ettől lett igazán különleges számomra. Érzelmileg rendkívül erős, mélyen megérintett, és még napokkal később is ott motoszkáltak bennem a sorai. A fájdalom, a kimondatlan traumák olyan valóságosan vannak jelen, hogy az ember szinte testileg is érzi, amit a szereplők átélnek.
Bár a történet végére sok minden a helyére kerül, van 1-2 apróság, amire úgy érzem, még nem kaptam választ vagy legalábbis nem egyértelműen. De éppen ez az, ami miatt tudom, vissza fogok térni hozzá. Másodszor, talán harmadszor is elolvasom majd, mert biztos vagyok benne, hogy minden újraolvasás újabb rétegeket tár fel, újabb összefüggéseket és rejtett jelentéseket mutat meg.
Azt kívánnám, bárcsak mindenkinek a kezébe nyomhatnám ezt a könyvet. Mert fontos témát fejteget. Mert beszél arról, amiről sokan nem mernek. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenkinek való, lelkileg megterhelő lehet azok számára, akik hasonló traumát éltek át vagy akik esetleg nem szeretnek ilyen mélységekbe merülni egy-egy nehezebb témában. Ennek ellenére ajánlom mindazoknak, akik keresik azokat a történeteket, amelyek túlmutatnak az egyszerű szórakoztatáson. Akik szeretnek belelátni mások belső világába, és nem félnek szembenézni az élet nehezebb oldalaival sem.
Bővebben: https://amyairsbook.blogspot.com/2025/10/marie-vareille-az-utolso-gyufaszal.html