Jaj, hogy én mennyire utálom az átdolgozásokat. Ez valami mánia volt Szinnai Tivadarnál vagy a kiadó hülyesége? Miért nem lehetett csak szépen lefordítani az egész művet, és kész? Valószínűleg akkor is gyanút fogtam volna, ha nem tűnik fel a könyv elején, hogy „Rinaldo Rinaldini históriáját fordította és az ifjúság számára átdolgozta”, mert annyira nem vall a tizennyolcadik századra ez a random kezdés és kb. nulla leírás. A szentimentalizmus is csak a sok siránkozáson meg életuntságon érhető tetten. Durva, hogy a teljes mű nagyjából kétszer ilyen hosszú.
A történettől sokkal több drámát vártam (persze lehet, hogy valójában van benne, ki tudja), de csak ugyanazok az elemek ismétlődnek: Rinaldo nyafizik, hogy jó útra akar térni, találkozik egy remetével, akinek a hatására eldönti, hogy új életet kezd, aztán összefut egy-két régi bandataggal, akik ráveszik még egy kis akciózásra, ami után halottnak hiszik, majd álruhában utazgat, belezúg egy csomó nőbe, és kezdődik elölről az egész. Tulajdonképpen ennyi a sztori dióhéjban.
A karakterek is ugyanilyen felszínesek, Rinaldóról se tudunk meg semmit, csak hogy depis, jól néz ki és minden héten más nőért van oda. Legalább az kiderülhetett volna, hogy lett belőle bandita, és aztán mitől égett ki ennyire. Csak szerencsétlen Rozáliát sajnáltam, mert úgy tűnt, ő tényleg őszintén szereti hősünket, aki csak kényelmes ágymelegítőnek használta, amikor éppen kéznél volt.
A végén nagyon meglátszik, hogy nem ez a normális befejezés, mert egyáltalán nincs lezárva, azt várná az ember, hogy folytatódik a következő fejezettel. Nem tudom, milyen lehet az eredeti regény, de úgy érzem, inkább Szinnai művét értékelem, nem Vulpiusét.