A Stonerben tulajdonképpen nincs semmi különleges. Egy egyszerű, hétköznapi ember élettörténete visszafogott stílusban elmesélve. Valamitől mégis annyira tud hatni az emberre, hogy ezek a csendes szavak szinte a lelkünkbe másznak. Talán pont azért, mert John Williams írói hangja annyira illik Stonerhez, mintha ő maga szólna hoznánk a lapokon keresztül, hiába harmadik személyű narráció. Tele van mindennapi szorongásokkal, elfojtásokkal, elszalasztott lehetőségekkel, kudarcokkal és diadalokkal, az egyetemi élet és munka átlagos napjaival, a házasság és az apaság problémáival – de nincs semmi igazán nagy dráma, érzelmi tetőpont, csak egy intelligens, magának való férfi lassan folydogáló élete és belső világa.
A maga „jelentéktelenségében” különleges olvasmány volt. Nem is tudom, milyen szavakkal ajánlanám másoknak, mert tipikusan olyan könyv, amit el kell olvasni ahhoz, hogy megértsük, mitől olyan nagy szám. Mindenesetre én sokáig fogok emlékezni William Stoner tökéletesen eseménytelen életére.