Március hónap úgy szaladt el, mintha sohasem lett volna, és máris április van – remélhetőleg kellemesebb időt és jobb híreket hoz majd. Mindez persze nem jelenti, hogy márciusban semmi sem történt, épp ellenkezőleg. A járványhelyzettel súlyosbított tavaszi fáradtság dacára kiadócsoportunkban gőzerővel zajlik a munka – erről alább részletesen is írok –, és a napokban egy olyan együttműködést hoztunk tető alá az Országos Vérellátó Szolgálattal, amely remélhetőleg sok rászorulón segít majd. Az engem ismerők jól tudják, hogy számomra a véradás személyes ügy. Pécsi telephelyünkön évtizedes hagyománya van a véradásnak, amin lehetőség szerint minden alkalommal részt veszek. Az elmúlt hónapok során azon gondolkodtunk közösen az OVSZ munkatársaival, hogy hogyan tudjuk még hatékonyabban segíteni a vérellátók fontos és nehéz munkáját.
Csak néhány számot említenék, hogy érzékeltessem ennek a munkának a valódi súlyát. Hazánkban mintegy 390 ezer véradásra van szükség éves szinten ahhoz, hogy biztosítva legyen az egészségügyi intézmények biztonságos vérellátása, ami sokszor szó szerint az élet és a halál felett dönt. A folyamatos ellátás és a szükséges biztonsági tartalékok miatt mindehhez napi 1600-1800 véradóra van szükség, amit a járványhelyzetben még nehezebb biztosítani, mint általában. Közös gondolkodásunknak lett az eredménye az az együttműködés, amelynek keretében minden véradó könyves ajándék kupont kap. Mindez csekély dolog a vérellátók áldozatos munkájához és a véradók önzetlenségéhez képest, de remélhetőleg így is segítséget jelent, és tudatosítja bennünk, hogy egyszerű, hétköznapi emberként is sokat tehetünk embertársainkért. A vérellátó szolgálattal való közös munkánknak ez pedig csak az első állomása: nemsokára értesülhettek további kezdeményezéseinkről.
Mindennapjaim nagy részét természetesen most is a könyvek teszik ki, és végre az év azon szakaszába értünk, amikor napról napra megfoghatjuk, „megízlelhetjük” munkánk gyümölcsét: egyre több könyvújdonságunk érkezik meg a nyomdákból és indul el oda.
Türelmetlenül várom már, hogy kézbe vehessem Az auschwitzi ikrek című könyvünket, amelyen rengeteget dolgoztunk az elmúlt hónapok során. Egy erdélyi ikerpár igaz történetéről van szó, akik túlélték Mengele kísérleteit, és a borzasztó traumák ellenére boldog életet éltek. A néhány éve, 85 éves korában elhunyt Eva Mozes Kor visszaemlékezésében egyedülálló perspektívából ismerhetjük meg a holokauszt egyik legszörnyűbb fejezetét.
Szintén igaz történet Roberto Sendoya Escobar Escobar fia című könyve. A sikeres képzőművésznek számító Roberto már felnőttként tudta meg nevelőapjától, hogy valódi apja egy bizonyos Pablo Escobar, minden idők legbrutálisabb drogbárója. És ez még nem minden: nevelőapja, a sikeres üzletember valójában a brit titkosszolgálat ügynöke volt, ilyen módon komoly szerepet játszott Pablo felemelkedésében.
Új-Zéland még messzebb van, mint Kolumbia, de érdemes figyelni erre a szigetországra – és nem csak A Gyűrűk Ura és A hobbit miatt. Az ország miniszterelnöke, Jacinda Ardern a világ minden pontján példát nyújt arra, hogy lehetséges sikeres politikai vezetőnek lenni olcsó demagógia és populizmus nélkül, és lehetséges nőként, anyaként is helytállni a politika sűrűjében. De mennyi ebből és az igazság, és mennyi az ügyes kommunikáció? Kiderül nemsokára megjelenő Jacinda Ardern-életrajzunkból.
A végére hagytam az általam legjobban várt újdonságot, Szántó Dániel új könyvét. Dani tavalyi könyve, az Egy pap vallomása nagy kedvencem volt, és messze nem csak azért, mert Dani végtelenül rokonszenves ember. Az épp korrektorainknál járó, és május elején érkező A hatszög pedig tovább emeli a tétet: provokatív, elgondolkodtató és persze teljesen addiktív könyv.
Boldog húsvéti ünnepeket és jó olvasást kívánok mindenkinek!
Matyi Alexandra