Az 1948-as születésű fehérorosz Szvetlana Alekszijevics a Szovjetunió kései éveinek és felbomlásának leghitelesebb krónikása. A pályafutását újságíróként kezdő szerző többek között olyan érzékeny és traumatikus témákat dolgozott fel aprólékos kutatómunkán és több száz túlélővel és kortárssal folytatott beszélgetésein alapuló könyveiben, mint a nők által átélt szenvedések a második világháború során, az afganisztáni háború, illetve a csernobili nukleáris katasztrófa. Nagyobbrészt az utóbbi témát feldolgozó könyvén, a Csernobili imán alapul 2019 egyik legnagyobb kritikai és nézői sikertarató tévésorozata, a Csernobil. Alekszijevics 2015-ben irodalmi Nobel-díjban részesült, ám a szovjet és a posztszovjet rezsimek jóval kevésbé nézték jó szemmel a tevékenységét: első, 1985-ös könyve csak szamizdatban jelenhetett meg, 2000-ben pedig el kellett hagynia Fehéroroszországot a Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt. 2011-ben térhetett vissza szülőföldjére, jelenleg Minszkben él.