Az Én vagyok Wednesday című könyvet egy cuki kis 8 éves barátnőmnek zsákmányoltam ajándékba.
Csak itthon vettem észre, hogy a könyv hivatalosan inkább a 2–5 éves korosztálynak szól, de szerintem ez nem lesz gond – simán élvezhető nagyobb gyerekeknek is, főleg ha szeretik ezt a kicsit sötétebb, morbidabb hangulatot.
A könyv nagyon jól visszaadja Wednesday világát, egyszerre borongós és mégis aranyos. Van benne egy kis szertelen báj, ami igazán szerethetővé teszi. Enid is feltűnik benne, hozza a színes egyéniségét, de a fókusz egyértelműen Wednesdayen van.
A képi világ nem ijesztő, inkább hangulatos, és bár nem túl részletes, a lényeges dolgokat szépen átadja.
Összességében egy jópofa kis könyv, ami felolvasva is szuper, de akár önálló olvasmánynak is megállja a helyét

Ez egy cuki, laza kis romantikus könyv. Én egy zúzós fantasy után választottam levezetésnek, és milyen jól tettem!
A cselekmény középpontjában egy vagány testőr és egy híres színész románca áll, de a szerző csavart egyet a megszokott felálláson: a testőr egy alacsony, nagyszájú nő, míg a színész egy kedves, alapvetően vidéki srác. Maga a történet sem teljesen szokványos, bár a végkifejlet sejthető, azért tartogat néhány fordulatot.
A cselekmény néha kissé kusza, a párbeszédek sem mindig a legerősebbek, mégis működik az egész.
Kedveltem a szereplőket.James és a családja külön pluszt adnak a történethez, Hannah bizonytalanságai pedig nagyon ismerősek lehetnek sokunk számára. Ráadásul meglepően sok érzelem van benne, főleg a gyászfeldolgozás vonalán, amit szerencsére jól ellensúlyoz a humor.
És ami még fontos: működik a kémia a két főszereplő között anélkül is, hogy túl lenne tolva az erotika.
Nem mondom, hogy feltétlenül újraolvasós, de nagyon jólesett olvasni, és összességében szerettem ezt a könyvet.

A Pacsirták oltalma egy ragyogó, monumentális, magával ragadó fantasytörténet. Devney Perry ezúttal kilép a romantikus történetek világából, és egy lenyűgözően részletgazdag, veszélyekkel teli univerzumot tár elénk.
Calandra földjén az emberek nemcsak egymással, hanem az ősi istenek által teremtett, félelmetes lényekkel is küzdenek a túlélésért. A királyságok törékeny szövetségét a „Pacsirták oltalma” tartja fenn, ahol politikai házasságok biztosítják a békét, vagy annak illúzióját.
Odessa, a fiatal hercegnő azonban nem erre a sorsra készült. Amikor váratlanul a nővére helyére kell lépnie, egy idegen világba csöppen, ahol intrikák, titkok és halálos veszélyek várják. Egyetlen kapaszkodója egy titokzatos Oltalmazó, aki egyszerre jelent fenyegetést és védelmet.
A regény erőssége a gazdag világépítés, a különleges lényekkel benépesített környezet és a folyamatos feszültség. Ehhez társul egy lassan kibontakozó, mégis erőteljes érzelmi szál, amely tökéletes egyensúlyt teremt akció és romantika között.
Egy sodró lendületű, lebilincselő fantasy, amely után garantáltan a folytatást fogod várni.

Az egyetlen olyan könyv volt az életemben amivel nem tudtam egy szobában aludni. Nem vagyok egy rettegős fajta, de az Az-tól annyira féltem, hogy filmben sem tudtam megnézni. A könyv brutálisan soknak tűnik a két vaskos kötettel, de mégsem az. Kevés benne a felesleges sor, végig feszült és haladós olvasmány. Elsőre nem értettem, hogy mit akar ezzel a bohóccal, mert hát még a film szerint kifestve sem igazán félemeletes, , aztán ahogy a történet épült, egyre feszültebb és ijesztőbb lesz az egész, bohóc ide vagy oda. . Az pedig, ahogy King a gyerekeket használta ebben a történetben egészen zseniális. Sokkal inkább pszichológiai hadviselés mint horror, maga a gonosz sem az aminek látszik, ahogy Derry is teljesen más hangulatot áraszt mint az átlagos amerikai kisváros. Van egy sötét és fojtogató hangulata magának a helynek is, ami az elfojtásból eltitkolásból, és közönyből ered. A könyv teli van emlékezetes jelenetekkel és mondatokkal, amik évekkel az olvasás után is beugranak. Nekem úgy az egyik kedvenc King könyvem ez, hogy biztosan tudom sohasem fogom újra elolvasni.

Jajj imádom. Ebben a részben már minden csupa kamaszdráma, csalódás és rettenet. Annyira tökéletes a kamaszlélek feeling, hogy csuda. Teli van borzasztó magánnyal és szerelmi bánattal. Amúgy persze nem, de Reni itt már 15 éves, és hozza ennek a kornak minden jellemzőjét, még a szülőkkel való dacolást is, bár azt tényleg csak visszafogott "renis" szinten. De ebben a részben már több a komolyság is, persze amennyire Zsoltival egy csapatban ez lehetséges. Mindenesetre Virág szerelmi élete egyre bonyolultabbá válik, ami jó tanulságként is szolgál, Cortez pedig itt hozza a számomra legértelmetlenebb döntéseit (na jó meg az ötödik rész elején is). Mindenesetre itt ingott meg először benne a bizalmam.

A Blackwater sorozat első kötete egy pusztító természeti katasztrófával indul. Az alabamai Perdido városát elönti az ár, a sáros víz házakat rombol le, sírokat mos ki, és felforgatja a közösség életét. Amikor a víz visszahúzódik, egy különös idegen marad utána, egy vörös hajú nő, Elinor, akit az elöntött szálloda egyik emeleti szobájában találnak. Senki sem tudja, honnan jött, hogyan élte túl a napokig tartó áradást, és miért jött valójában.
A történet nem klasszikus horror, sokkal inkább lassan kibontakozó, gótikus hangulatú családregény. McDowell erőssége az atmoszférateremtés, a fülledt déli kisváros világa, a társadalmi hierarchia, a kimondatlan érdekek és hatalmi játszmák mind aprólékosan kidolgozottak. A cselekmény lassan hömpölyög – akár maga a folyó –, miközben egyre több apró, nyugtalanító részlet kerül a felszínre.
Elinor alakja különösen izgalmas: egyszerre válik a közösség részévé és marad örök kívülálló. Jelenléte érezhetően átformálja a Casey család és Perdido jövőjét.
Ez az első regény megteremti a Blackwater világát, felépíti a szereplőket, és elegendő titkot hagy maga után ahhoz, hogy az olvasó kíváncsian nyúljon a folytatás után.
Gyorsan olvasható, mégis sűrű hangulatú kezdés egy különleges, déli gótikus sorozathoz. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan kibontakozó misztikumot, a családi drámákat és a baljós atmoszférát.

Számomra a „Büszkeség és balítélet” az örök kedvenc. Jane Austen regényét már számtalan formában olvastam, de most az új kedvencem az Alexandra Klasszikusok sorozat gyönyörű, zöld keménytáblás kiadása, ami szerintem méltó ehhez az időtálló történethez.
Elizabeth Bennet karaktere sohasem állt hozzám túl közel, bár kétségkívül érdekes. Én időnként kicsit tudálékosnak és keményfejűnek érzem. Mr. Darcy viszont örökre a könyves álompasim marad. A legjobb Darcy pedig Colin Firth ever.
A regény egyik legnagyobb varázsa számomra az, ahogyan bemutatja az angol vidéket és a kor társadalmát. Szeretem a falusi bálokat, a hatalmas udvarházak csendjét, az intrikákat, és a szellemes riposztokat. A vidéki élet hangulata, a családi és társasági dinamika, valamint a különös és emlékezetes mellékszereplők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a történet minden újraolvasásnál ugyanolyan szórakoztató maradjon.
Ez a könyv mindig igazi komfortolvasmány nekem, romantikus, szellemes és időtálló.

Nyaraláson olvastam a Trónok harcát, és a Királyok csatáját. Az első két részig jutottam ezzel a régi adóssággal, amit évek óta nézegetek a polcomon, de eddig még nem olvastam. Valahogy annyira monumentális, hogy sokáig kerültem, és én a filmsorozatot sem néztem meg. (Azt nem a hosszúság miatt, hanem a befejezés körüli negatív kritikák tántorítottak el.) Gyorsan haladtam vele mert izgalmas és összetett regény, de nem volt az a pihentető olvasmány. Monumentális a világépítése, és rettenetesen feszes a történet, nagyon sok a szereplő, folyamatosan váltakoznak a helyszínek, ez mind újra és újra megtöri az olvasást. Érdemes lett volna jobban tagolni, vagy kevesebb helyszínnel dolgozni mert én például gyakran elkeveredtem. A karakterábrázolás összetett, sokszorosan árnyalt, azonban pont emiatt kevés az igazán szerethető szereplő. Ráadásul ahogy szaporodnak a szereplők körülbelül olyan ütemben is halnak meg, csoda lesz, ha a történet végére maradnak páran. Összességében tetszett is meg nem is. Szeretem az epic fanatsykat, és az alapos világépítéseket, aminek az a könyv az iskolapéldája, de valahogy mégsem kapott el a Trónok harca imádat. Egyenlőre várom, hogy összegyűljön az erőm a folytatáshoz.

Nekem ez a sorozat 100% nosztalgia, csupa ismerős zene, film, énekes és könyv. Annyira otthonos nekem a világa, hogy igazából remekül szórakozom a sokadik újraolvasáson is, és simán figyelmen kívül tudom hagyni, hogy tulajdonképpen a főszereplő teljesen jellegtelen. Vagy lehet, hogy pont emiatt kedvelem Renit. Esetlen, csendes, visszahúzódó, és alig találja meg a helyét az osztályközösségben. Szerencséjére valamiért azonban az osztály megtartja őt. Ebben a részben már elkezd igazi közösséggé formálódni a sok különböző hátterű és jellemű szereplő. Arnold fényessége egy kicsit megkopik, Cortez meg még menőbb lesz (én teljesen imádom őt, úgy is, hogy persze, felnőttként látom az összes hiányosságát), Vladár meg szegény egyre bosszantóbb. Mégis valahogy az egész vicces tud maradni, és haladós gyorsan olvasható, és nagyon-nagyon ismerős.

A Boldogság kezdőknek elsőre könnyed, romantikus történetnek tűnik, de jóval több rejlik a borító alatt, mint azt hittem. Bár a stílusa az elején kissé felszínesnek tűnt, pont ez a könnyedség tette gördülékennyé és gyorsan olvashatóvá a regényt.
A történet középpontjában egy középkorú nő áll, aki szó szerint és átvitt értelemben is útra kel a válása után. A vadregényes wyomingi túra nemcsak fizikai kihívás, hanem lelki próbatétel is. A különös és válogatott útitársak egyszerre támogatják, provokálják és formálják. (A túravezető időnként kifejezetten irritált). Bár a mellékszereplők és a környezetrajz kissé vázlatos marad, – amit sajnáltam, mert pedig Amerika vadonja megérdemelt volna egy részletesebb bemutatást–, minden figura hozzátesz valamit a főszereplő átalakulásához.
A romantikus szál sem igazán hangsúlyos, bár cuki, de a hangsúly valójában az önelfogadáson és az újrakezdés bátorságán van. Szerintem sok negyvenes nő ismerhet rá Helen dilemmáira és belső vívódásaira, még akkor is, ha az életük kívülről rendezettnek tűnik.
A történetből készült „Boldogság kezdőknek” című netflixes film látványban sokat hozzátesz a természeti környezethez, ugyanakkor a karakterek némileg eltérnek a könyvbeli változattól. Jake figurája például egészen más benyomást kelt.
Összességében egy érzelmes, önismereti hangsúlyú regény, amely a könnyed felszín alatt valódi tartalmat hordoz – és emlékeztet rá, hogy a boldogság néha valóban újratanulható.

Chloe C. Peñaranda Nytefall-trilógiájának első kötete, a Haldokló csillagok egy sötét hangulatú, monumentális romantasy, amely a klasszikus fantasy hagyományait ötvözi erős érzelmi töltettel. A szerző nem siet a cselekménnyel, alapos világépítéssel, fokozatosan kibontakozó titkokkal és gazdag mitológiával vezeti be az olvasót ebbe a különös univerzumba.
A történet középpontjában Astraea áll, aki egy bántalmazó kapcsolatból menekülve csatlakozik barátnőjéhez, hogy részt vegyenek a Vesitire-ben megrendezett birodalmi játékokon. A Libertatem nevű versenyben az öt királyság képviselői mérik össze erejüket, hogy védelmet szerezzenek a vámpírokkal szemben – a tét tehát hatalmas. Astraea útját azonban egy rejtélyes árnyalak is kíséri, akinek jelenléte egyszerre fenyegető és megnyugtató.
A Haldokló csillagok egyszerre nagyszabású fantasy és szenvedélyes romantikus történet. A lassan kibontakozó világ, a titkokkal teli karakterek és a feszült versenyhelyzet olyan történetet ígérnek, amely a trilógia további köteteiben még tovább mélyülhet. Nagyszerű és izgalmas olvasmány.

Ez az egyik legérdekesebb írástechnikai könyv, amit olvastam. Nem száraz ismereteket sorol egymás után, hanem életrajzi közegbe ágyazva adja át a tudást. Az Írásról nem egy klasszikus kézikönyvnem strukturált tananyag, hanem egy személyes hangú vallomás az írásról, az alkotásról és az életről. Stephen King őszintén beszél saját pályakezdéséről, sikereiről és kudarcairól, függőségeiről, valamint azokról a mélypontokról, amelyek formálták nemcsak emberként, hanem íróként is. Nyilván van benne rendszer, de maga az írástechnikai tudás nem rendszerezett.
A személyes életút és az írástechnikai útmutató nem válik el élesen egymástól. Egy-egy élettörténeti epizód után szinte észrevétlenül érkeznek a tanácsok az írói fegyelemről, a napi rutin fontosságáról, a szerkesztés alapelveiről vagy a felesleges szavak kihúzásáról. Emiatt a kötet nem tekinthető átfogó, minden részletre kiterjedő írói kézikönyvnek inkább egy inspiráló mű amely gondolkodásra és munkára ösztönöz.
King stílusa itt is jól felismerhető: közvetlen, sallangmentes, gyakorlati szemléletű. Nem terjengős, viszont amit mond, az használható. Tanácsai mögött évtizedes tapasztalat áll, és ez hitelessé teszi még a legegyszerűbbnek tűnő megállapításait is.
Az Írásról ezért leginkább azoknak lehet értékes olvasmány, akik nem pusztán technikát szeretnének tanulni, hanem betekintést egy alkotói életútba is. Motiváló, őszinte és személyes hangú könyv.

Tolkien nagyszabású fantasyklasszikusa sokáig volt a bömbikönyvem (ha rossz volt a világ akkor Gyűrűk Urát kellet olvasnom), emiatt bárhol kinyitom ma, gond nélkül fel tudom venni a szálat. Egyszerűen imádom a kényelmes történetmesélését, az aprólékos világépítést, a különleges lényeket, és mindent, de mindent. Vannak állandóan idézet mondataim: „Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.” „. “Ez az út zárva van […] A Holtak vágták, a Holtak őrzik, míg csak el nem jön az idő. Az út zárva van.” Egyszerűen a teljes trilógia beépült a személyes kultúrámba, és sok mindent meg tudok bocsátani azoknak, akik olvasták. Nem mondom, a film is jó de a könyv sokkal-sokkal több. Szerintem mindenkinek muszáj elolvasni. Az Alexandra Kiadó évfordulós megjelenése pedig egyszerűen csodaszép. Kötelező darab minden könyvespolcon.

Először moziban láttam az Eragont, és más akkor teljesen elbűvölt a világépítése. Aztán amikor könyvben megvettem és rájöttem, hogy a súlyát és formáját tekintve kézifegyvernek minősül, teljesen megdöbbentem azon, hogy az író Christopher Paolini 15 évesen kezdte el írni az első regényt és mindössze 19 éves volt amikor megjelent a Sárkánylovas című rész. Én mondjuk meglett felnőttként sem vagyok képest 900 oldalt írni, ő meg elképesztően fiatalon létrehozott egy monumentális világot, alaposan kidolgozott részletekkel, és nagyon összetett karakterekkel. Eragon és a sárkánya Saphira közti kapcsolatról pedig ódákat is lehetnek zengeni. Én nagyon szerettem, hogy ez egy igazi epic fantasy. Älagaësia világában a gonosz valódi gonosz, számos különös lény létesíti be a földet, Eragon pedig csak egy kiskölyök a történet kezdetén aki a sárkányával együtt nő fel (Mondjuk a sárkány kicsit hamarabb). Murthag pedig az egyik kedvenc karakterem lett. Olvasmányos, de nem gyors regény, részletes aprólékos, de nem bántam. Jó ebben a rohanó világban kicsit megpihenni egy sárkány oldalának dőlve.

A Gyulladáspont egy gyorsan olvasható, érzelmekkel teli romantikus történet, amely egy coloradói kisváros, Legacy múltbéli tragédiájára és jelenbeli újrakezdésére épül. Tíz évvel korábban a város hotshot tűzoltói életüket áldozták egy pusztító tűzvész során, az ő utódaik pedig most nemcsak az emléküket próbálják továbbvinni, hanem saját útjukat is megtalálni.
A kötet két kisregényt tartalmaz. Az első Bash és Emerson története, egy klasszikus második esély románc, amelyben a régi sebek, az elszalasztott lehetőségek és a közösség iránti felelősség egyszerre kapnak szerepet. A második történet River és Avery kapcsolatát mutatja be, amely Alaszkából indul, és egy nehéz döntésen keresztül vezet vissza Legacybe.
Rebecca Yarros stílusa gördülékeny, a cselekmény pörgős, a dráma jelen van, de nem válik túlzóvá. A kisvárosi közeg, az összetartó – néha kissé kotnyeles – közösség, valamint a hősies tűzoltók világa igazi komfortolvasmánnyá teszi a könyvet.
Ajánlott mindazoknak, akik szeretik a kisvárosi romantikát, a második esély trope-ot és az érzelmes, mégis könnyed történeteket.

Nekem a Szent Johanna Gimi sorozat első része a "Kezdet" nagyon lassan indult, de valahogy nem is igazán volt kedvem hozzá. Az eleje nem volt igazán érdekes, csak egy szimpla gimis évkezdés és a főszereplő Reni isem egy kiugró egyéniség elsőre. (Mondjuk másodikra sem.) Persze azért elkezdtem mert mindenki erről beszélt, és a lányok évente újra kölcsönözték a könyvtárban, tehát valamit biztosan tud a sorozat.
Aztán meg már csak azt vettem észre, hogy olvasom és olvasom. Először gyorsan, aztán lassan aztán meg vagy még tizenkétszer. Az első rész ma sem a kedvencem, de közel jár hozzá.
A "Kezdet" visszarepít a gimnázium első évébe, mindegy hogy hányban jártál oda. A hangulat, az életérzés, a kapcsolatok simán megvannak, és akkora nosztalgiafaktor, hogy a fal adja a másikat.
És a figurák... Nem mondom, hogy mindenkit kedveltem, sőt.. de mindenki annyira jellegzetes, és mégis annyira felismerhetőek a szerepek, hogy a saját volt osztályomból is tudtam hozzá karaktereket társítani. A Szent Johanna Gimi örök, a Kezdet pedig egy nagyon jó sorozat nyitó alap

A Zodiákus Akadémia – Az ébredés egy igazi, sötét hangulatú fantasy, amely az asztrológia, a mágia és az akadémiai intrikák világába repíti az olvasót. A történet középpontjában ikerlányok állnak, akik egyik pillanatról a másikra megtudják, hogy nem hétköznapi halandók, hanem egy mágikus birodalom trónörökösei. Az út azonban, amely a hatalomig vezet, nem dicsőséges és nem könnyű. Teli van kegyetlen próbákkal és megaláztatásokkal.
Az akadémia falai között minden az erőről, és a mágikus tehetségről szól. Aki nem képes felvenni a versenyt, abból áldozat lesz. A hierarchia szigorú, az erőviszonyok állandóan változnak, a szereplők közti kapcsolatok pedig éppoly viharosak, mint a mágikus összecsapások.
A regény erőssége az átgondolt és alapos világépítés és az intenzív érzelmi dinamika. A szereplők nem tökéletesek, sőt, olykor kifejezetten dühítőek. A könyv teli van bántalmazással, amit nehezen viseltem, de nagyon remélem, hogy ez a sorozat többi részében majd feloldódik. A hatalmi játszmák, a rivalizálás és a szenvedélyek folyamatos feszültséget teremtenek, ami miatt nehéz letenni a könyvet.
A Zodiákus Akadémia egy keményebb hangvételű, érzelmileg túlfűtött történet fantasyrajongóknak.

A levéltolvaj egy igazán kedves, őszi hangulatú mesekönyv, amelynek középpontjában egy stresszes és amnéziás mókus áll. A főszereplő kissé túlaggódó, mindent túlgondoló karaktere egyszerre vicces és szerethető, a gyerekek könnyen rá tudnak hangolódni a félelmeire és a nagy felfedezésére.
A történet szövege viszonylag rövid, inkább a kisebb korosztálynak kedvez, vagy esti, gyors meséléshez ideális. Ugyanakkor a vidám hangulat, a játékos betűtípus-váltások és a dinamikus tördelés sokat hozzátesznek az élményhez. A különböző tipográfiai megoldások segítenek kiemelni az érzelmeket és a mókus kétségbeesett gondolatait, ami igazán szórakoztatóvá teszi az olvasást.
A grafikák külön említést érdemelnek: színesek, kedvesek, részletgazdagok, és szépen visszaadják az őszi erdő hangulatát. Összességében egy aranyos, humoros kötet, amely jó választás lehet a természet változásáról való beszélgetéshez.

Sajnos a szép borító nem veszi el a kötelező olvasmány jellegét, bár kétségtelenül jól mutat a polcon. Nekem kedvenc, úgy is, hogy a Gárdonyi által,még az életében kiadott mind a négy átdolgozott kiadást is olvastam. Szerintem megkerülhetetlen klasszikus, bár talán nem 6. osztályban tenném kötelezővé. Gárdonyi meseszövése azonban egyedülálló. Kiterjedt és alapos ugyanakkor az egész regény mozgalmas, feszült cselekményű. A regény egyszerre alapos történelmi tabló és sodró lendületű kalandregény. Részletes képet kapunk Eger várának 1552-es ostromáról, mégsem válik száraz ismeretanyaggá végig mozgalmas és érzelmekkel teli marad.
Nagyon szeretem a szereplőket, bár kétségkívül idealizáltak. Dobó a klasszikus magyar hős, nekem mégis inkább Bornemissza Gergely és Vicuska áll igazán közel a szívemhez. Jumurdzsák szegény pedig a tipikus főgonosz. Bár tisztában vagyok vele hogy a regény egy része fikció, mégis sokat megtudunk belőle Magyarországról, a török hódoltság idejéről és az egri hősökről

A Száguldó szerelem igazi kisvárosi romantika, amely a tipikus amerikai idill hangulatát idézi meg kíváncsi szomszédokkal, kotnyeles rokonokkal, összetartó közösséggel és néhány múltbéli titokkal fűszerezve. A történet atmoszférája otthonos, és bájos. Teli van süteményillattal, csevegéssel, kedvességgel.
Blair, a múltját maga mögött hagyni vágyó fiatal nő, bátor döntést hoz, amikor kilép megszokott világából. Új környezetben kell helytállnia, miközben bizonyítja – másoknak és önmagának is –, hogy sokkal több annál, mint aminek első pillantásra látszik. Alkalmazkodóképessége és gondoskodó természete hamar otthonossá varázsolja a számára idegen és meglehetősen szegényes közeget.
Griffin a keményen dolgozó, múltja sebeit hordozó férfi, aki nem számít rá, hogy az élete ekkora fordulatot vesz. A kettejük között kibontakozó kapcsolat fokozatosan mélyül el, miközben mindkettejüknek szembe kell néznie saját félelmeivel és bizonytalanságaival.
A regény a második esélyekről, az önmagunkra találásról és a szerelem gyógyító erejéről mesél. Könnyed, mégis érzelemdús történet, amely tökéletes választás mindazoknak, akik szeretik a szívet melengető, kisvárosi romantikus regényeket.